A Dolog – Kritika

Norvég sarkkutatók egy idegen űrhajót és annak utasát találják az Antarktisz jegébe fagyva. Ide érkezik a fiatal paleontológus Kate Lloydot, hogy segítsen nekik a lelet elemzésében. A lény azonban kitör jégbörtönéből, a világtól elzárt kutatóbázison pedig elszabadul a pokol, hiszen a Dolog akárkinek képes felvenni az alakját.

Talán feltűnt Kedves Olvasó, hogy az imént a remake szót használtam, nem pedig a prequel – azaz előzmény – szócskát, noha mindkettő megállapítás megállná a helyét. A történet ugyanis a Carpenter moziban is látott norvég kutató állomás sztoriját meséli el, és eddig nincs is semmi baj az alap koncepcióval, viszont a készítők jobban is megerőltethették volna magukat, ugyanis a film szinte minden jelenete visszaköszön az eredetiből egy kicsit más megvilágításban – még a végkimenetel is. Szerencsére azonban a rendező Matthijs van Heijningen Jr. (a későbbiekben csak a rendező) nagy rajongója A Dolognak, ez minden képkockáján érződik a filmnek, és még azt se lehet mondani, hogy filmje nem adott hozzá semmi újat az „eredetihez” (lásd: a vérvizsgálatot helyettesítő szcénát). A karaktereket tekintve viszont elvérzik elődjével szemben (pedig vér az van bőven), ugyanis hol van az őzike szemű Mary Elizabeth Winstead (Die Hard 4.0, Scott Pilgrim) tudós palántája Kurt Russelhez képest, mind karakterben, mind hitelességben. Nagy gond nincs vele, ahogy a többi (javában skandináv) színésszel se, és külön jó pont, hogy a helyi macsót alakító Joel Edgertonnal (Star Wars II-III, Animal Kingdom) sem erőltettek semmilyen szerelmi szálat. Mégis – részben – elhibázott döntésnek tartom egy női karakter beemelését a történetbe, mert Carpenter filmjének többek között az volt a bája, hogy egy nő se szerepelt benne (még a stábban sem), de persze érthető is, hiszen így a női nézőket is könnyebb becsábítani a moziba.

Az atmoszférateremtés is csak részben sikerült a rendező úrnak, ugyanis nehezemre esett elhinni, hogy 1982-ben járunk (már vártam, hogy mikor csatlakozik fel valaki a netre a mobiljával), így a látvány kissé steril lett. Maga a feszültség is hiányzik sokszor, már a felütés se olyan nyomasztó, és a cselekmény is nem egyszer leül – főleg a film első felében – és a horror veterán zeneszerző, Marco Beltrami is nagyívűbb zenét készített a kelleténél, pedig Morricone az első (vagy második?) részben pont ezzel ért el feszültséget (a főtéma azért itt is elhangzik nem egyszer). A két film között eltelt idő azonban a látvány javára írja a filmet, itt ugyanis a mára már kissé elavult (de kétségtelenül hatásos) trükköket modern és – az esetek döntő többségében – ütős CGI-al sikerült életre kelteni napjaink szörnykreátorainak, akik most aztán kiélhették beteges fantáziájukat. A paranoid hangulatot is szerencsésen sikerült átültetni a 2011-es verzióba (habár az erőltetett ijesztgetésről még mindig nem sikerült leszokniuk a filmkészítőknek), de a befejezés még így is megér egy külön misét, azonban nem kívánom elspoilerezni annak, aki még nem látta a filme(ke)t. Legyen elég annyi, hogy bravúros.

Nyílván arra vagytok kíváncsiak, hogy akkor most megérte e leforgatni ezt a filmet, vagy ez is beáll a pocsék horror feldolgozások sorába? Kétségtelen, hogy a nagy horror remakelési-lázban a legtöbb film kimerül a több vér, feltuningolt látvány (bögyösebb csajok, dögösebb pasik szebben fényképezve) kettősben, a forgatókönyv ráfér egy A4-es papírlapra, a rendezés pedig néhány gyors vágásból áll. Így eshetett meg, hogy a tavalyi Rémálom az Elm Utcában készítőinek sikerült elérniük azt, hogy Freddy Krueger azóta valóban a rémálmainkban kísértsen (csak nem úgy, ahogy azt ők szerették volna). Mindezek ellenére én nem vagyok a remake-ek ellen, ha azt igényesen, és az alapanyag iránti tisztelettel teszik, és szerencsére a 2011-es A Dolog ez utóbbi kategóriába sorolható. Noha számos hibája van (ahogy a 82’-es változatnak is), mégsem hoz szégyent Carpenter verziójára, noha nem is ér fel annak szintjére, így egy kellemes – és helyenként borzongató – filmélménnyel leszünk gazdagabbak.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=t8LaLoYVeRY[/embed]  

Oldalak: 1 2