Képzelj el egy olyan Jonathan Liebesman alkotást, ahol a Sólyom végveszélyben keveredik a Függetlenség napjával és az egész massza meghintődik egy jó nagy adag hazafiassággal. Ízletes?
Hirdetés
A Liebesman-recept pofon egyszerű: Egy tengerészgyalogos-egységet Nantz őrmester (Aaron Eckhart) vezetésével Los Angeles-be vezényelnek ismeretlen küldetéssel. A katonáknak váratlanul szembe kell nézniük a különös ellenséggel: az űrből jött lények a tenger felől érkeznek, és a partraszállás során válogatás nélkül mindenkit azonnal megölnek. A szakasz már csak annyit tehet, hogy kimenti az utolsó túlélőket. Belekeverednek a totális háborúba…a Földnek valószínűleg vége. A katonák mégis kitartanak a végsőkig...
A főszerep természetesen az elszánt, utolsó vérig kitartó amerikai katonákról szól, akik dalolászva futnak a torkolattűz felé, ha a haza azt kívánja. Őket erősíti és vezeti a sziklaszilárd jellemű Aaron Eckhart valamint Michelle Rodriguez, akik valódi kiképzést kaptak a film kedvéért, és mindig szívmelengető érzéssel tölt el, ha látom egy hasonló akciófilmben: a fegyvereknek bizony van súlyuk és megfelelő kondíció kell ahhoz, hogy rohangálhasson az ember fia (vagy ritkább esetben lánya) velük. Meglepő módon nem az akció kivesézésével kezdem, bár kétségkívül azon volt a hangsúly, de ugyanekkora mondandóval bír az emberek döntéseinek elmesélése, és az, hogy mit tennénk hasonló helyzetben. Magyarország példájából kiindulva mérget mernék venni rá, hogy csatasorrendbe állás és szervezettség helyett fejvesztve menekülnénk amerre látunk, és természetesen ez esetben nem a lakosságra, hanem a megfelelő szervekre célzok... Amerikai tengerészgyalogos társaink a kilátástalan küzdelem ellenére is felveszik a harcot utcáról-utcára pár civilért, hiszen embert nem hagyunk hátra soha, semmilyen körülmény között.
Az akciójelenetek, a látvány, az effektek és a hangokkal való játszadozás közöse teljes mértékben kihasználta a legközelebbi moziban fellelhető hangtechnikát és innen buzdítanék rá mindenkit, hogy ha másért nem, már csak ezért is megéri váltani rá egy jegyet - tuti, hogy vetítés utáni nap sem hallunk majd tisztán, és ez így van jól. Ha Michael Bay részt vett a premieren, valószínűleg elájult gyönyörűségében, hiszen minden kattan, robban, reccsen, durran, csörren. Az idegenek is, bár őket kemény fából faragta a nagy univerzum, bárhonnét is látogassanak el hozzánk - ez nem derült ki. Megpróbálnak minket gyarmatosítani, de békés vagy semleges eszközöket mellőzve a teljes eltörlést választották és kíméletlenül tarolják Los Angeles-t, valamint a világ többi nagyobb tengerpart mellett fekvő városát. Hogy miért épp azokat? Az már a spoiler kategóriába tartozna, barátaim.
A hasonló, idegen inváziós stílusú matériák miatt manapság hatalmas elvárásokat állítunk egy-egy műfajbeli próbálkozás elé, de Liebesman direktor úr és Christopher Bertolini forgatókönyvíró bevezettek minket a megfelelő megítéléshez vezető ösvénybe és végig adagolják nekünk esztelenül (nem feltétlenül negatív értelemben értendő) az adrenalinnal felpumpált harci helyzeteket. Itt nincs szürke, nincsenek árnyalatok, a katonák a fehér, az űrlények a fekete és indulhat a sakkjátszma a végsőkig. Ezen megmozdulásokat komolyan mondom élvezettel, feszült izgalommal telt mozgolódással fogadtam, egészen addig, míg meg nem jelent a többi jelenet: ezek furcsán túldramatizáltak a kellő számú klisével, de jószerint tölteléknek nem is alkalmazhattak volna mást, és némely drámai kitekintésen magam is elgondolkoztam. A realisztikusságra sem lehet panaszunk, a kritika elején már megemlítettem, hogy a szereplők valódi tengerészgyalogosi kiképzést kaptak és rengeteg hasonló filmet tanulmányoztak órákig, így a Föld invázióját már egyfajta Liebesman látásmód szerint kapjuk kézhez: valahogy így nézne ki egy idegen megszállás.
Nem kell semmi többet várnunk a Csata: Los Angeles-től, mint hogy végig háborús akciófilm képében szórakoztasson minket, valóban maradandó hanghatásokkal és epikus, olykor rapszodikus háttérzenével, amelyet gyönyörűen hasít ketté a puskaropogás, az idegenek dobhártyaszakító kommunikációja, az alien-gyalogság előrenyomulásának halál sikolyai. Léteznek hiányosságai, hátrányai, sokkal többet is ki lehetett volna ebből a témából hozni kevesebb drámával, de így sem panaszkodhatunk rá túlzottan. Hangulatot és nyomasztó érzéseket árasztva magából a Föld inváziója - Csata: Los Angeles legalább ennyit ér:
https://www.youtube.com/watch?v=lr4uUdOk80Q
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
