Tudom, hogy milyen kérdés fogalmazódik bennetek: miért írunk egy olyan filmről, mint A Föld után: Apokalipszis a mozi premierek között? Teljesen jogos a kérdés. Magam is ezen gondolkodtam, míg lepergett előttem a másfél órás játékidejű alkotás. Valaki nagyon megfenyegethetett valakit, vagy esetleg egy heves italozás után/közben elvesztette valaki a fejét, esetleg egy fogadást...Nem tudtam rájönni, kész rejtély. Nem mintha a magyar mozivászon nem látott volna valaha ennél siralmasabb alkotást. Dehogyis. De egy Asylum-művet nagy vásznon tudni azért elég meredek gondolat. És egyáltalán: miért pont ezt a filmet kaptuk? Talán a nagy nevek miatt? Végül is mindnyájan emlékezhetünk a megboldogult Hegylakó-sorozatra, melyben a Christopher Lambert-pótlét Adrian Paul volt a címszereplő. Én néztem, azt tudom. Vagy ott van Richard Grieco, a film másik húzóneve. Grieco többek között a Spionfióka című akcióvígjátékban szerepelt, melyben a Bond-filmek lettek megidézve és tinédzser-környezetbe ültetve. Nem fogjátok elhinni, de én azt a filmet kisgyerkőcként valósággal imádtam és kismilliószor megnéztem, valamint szerelmes voltam Gabrielle Anwar-ba.
Van abban persze valami megható, amikor látjuk ezt a két leharcolt videófilmes színészveteránt egymással vállvetve harcolni, miközben ilyen-olyan suta dialógusokkal kérődznek. Meg lőnek. És komolyabb baj igazából nincs velük, hiszitek vagy sem. Inkább azzal, hogy az egész film olyan semmilyen. Az olcsóságtól bűzlik (és nem csak az effektekről beszélek, hanem úgy az egészről), eredetiségnek híján van, a film végi fordulat már az elején tudható. Szinte meglepődsz azon, hogy ezt fordulatnak szánták az alkotók. És akkor nevetsz egy nagyot. Gondolkozol, vajon miért nézted meg ezt a filmet? Mit adott neked? Semmit az égadta világon és azt is unalmasan.