Az új évezred a fantasy-k újabb térhódításával – sőt, mondhatjuk aranykorával – indult a sebhelyes homlokú varázslótanonc kalandjaival, valamint az Egy Gyűrű elpusztítására irányuló grandiózus trilógiával karöltve – utóbbinak meg is lett a jussa a 17 Oscar-díj képében. Ezen felbátorodva az összes stúdió megpróbált előrukkolni valami hasonlóval, és a producerek sorra vették le a polcokon porosodó fantasy könyveket, amik központjában lehetőleg gyerekek álltak – a minél szélesebb közönség megnyerése érdekében – ugyanakkor a grandiózus (vagy legalábbis annak szánt) csatákat sem nélkülözték. Ez kezdetben Tolkien jó barátjának C.S. Lewisnak a művéből adaptált Narnia első része esetében még jól sült el, de a Trilógiát is tető alá hozó New Line hatalmasat bukott Az arany iránytűvel. Közben pedig az egykori nagy rivális Harry Potter megteremtette azt a divatot, hogy egy könyvet, a művészi érdekekre és a rajongókra hivatkozva (valójában a nagyobb haszon érdekében) több részre bontva mutatnak be. Ezt másolta (sikertelenül) nem rég az Alkonyat széria, és az egykori trendteremtő Peter Jackson is beáll a sorba, de nem egyszerű követőként, hanem Tolkien meséjét már három részre bontva. Egyelőre pedig úgy néz ki, hogy a rendezőzseni jól döntött.
A Hobbit: Váratlan Utazás – Kritika
A legtöbb mozirajongó manapság ökölbe szorítja a kezét, ha egy általa kedvelt filmhez előzményt készítenek. Persze más a leányzó fekvése, ha mindez a Gyűrűk Urához készül és rögtön három részben.
Hirdetés
Hirdetés