Hirdetés

A karácsony szellemében - Kritika

|

Charles Dickens klasszikusa új köntöst kapott.

Hirdetés

Megannyi feldolgozást ért már meg Charles Dickens klasszikus karácsonyi kisregénye, a Karácsonyi ének, most pedig újabb változattal próbálkoztak Hollywoodban. Ezúttal egy zenés, éneklős, táncbetétekkel tarkított verzióját láthatjuk, mely más értelemben is igyekszik kicsit felfrissíteni a mindenki által ismert történetet. Hogy milyen sikerrel tették mindezt? Lássuk!

Sean Anders filmjében a szellemek kísértése, a mogorva fráterek, cinikus emberek, asszonyok és férfiak kvázi megszelídítése már intézményesített formát öltött. Egy egész cég felelős azért, hogy munkálkodásuk során minden évben megváltoztassanak egy olyan embert, aki viselkedésével, attitűdjével megkeseríti embertársai életét és aki teljesen ellentmond mindannak, amit a karácsony képvisel. Ezen a területen dolgozik Jelen Karácsony Szelleme (Will Ferrell) társaival. A férfi következő kiszemeltje, egy gátlástalan üzletember (Ryan Reynolds) azonban minden eddiginél keményebb diónak bizonyul. 

Hirdetés

A karácsony szellemében tehát kicsit modernebb köntösbe ülteti a klasszikus mesét és nem egy ponton reflektál elég erőteljesen Dickensre és a művére, mintegy kacsintgatva a nézőre és utalva rá, hogy itt most egy másfajta megközelítést láthatunk. Másfajta, mert ebben a történetben nagyon is tudatában vannak Charles Dickens alkotásának és annak fordulatainak, sőt - amint az a film egy pontján kiderül - egyértelmű kapcsolódási pontok is vannak a filmbeli fikció és a regénybeli fikció, valamint Dickens között. 

Anders filmjével nem nagyon akar eltérni attól az üzenettől, amelyet az alapul szolgáló mű és annak korábbi feldolgozásai is magáénak tudhatnak: a karácsony a szeretet ünnepe és nincs olyan megátalkodott mizantróp, akit ne lehetne megmenteni saját nyomorúságától. Dolgozni kell rajta az illetőnek is, valamint annak is, aki segítő jobbot nyújt, de nincs megmenthetetlen lélek. És pont. Ergó, lehetsz bármennyire pöcsfej Ryan Reynolds fizimiskáját magadra öltve, a remény nem halt meg teljesen. Így a film nagy részében azt látjuk, amint Ferrell átkalauzolja Reynoldsot annak minden fontosabb emlékén, hogy rávezesse őt arra, hogy miért is olyan, amilyen és hogyan változhatna meg. Teszi ezt a film úgy, hogy minden ilyen szegmenst meg-megszakít a két színész közti konstans vicceskedéssel.

Akárhogy is, maga az üzenet, melyet kommunikálni szeretne mindenképpen releváns és szívesen elnézzük, ha egy szórakoztató körítéssel van tálalva. Itt ráadásul van egy csavar is a dologban, mely szerint a tanítás oda-vissza megy, mindkét karakter tanul a másiktól. Dickens idejében ez nem történt meg karácsonykor. 

Tulajdonságát tekintve a film célja, hogy igazi, nagybetűs, mosolyfakasztó musical legyen, melyben a táncosok apait-anyait beleadnak, hogy a látvány ott legyen, és ahol bármelyik pillanatban dalra fakadhat valaki. Tetszett az ötlet, hogy a szellemek "munkahelye" lényegében, bevallottan egy musical, ahol bármiféle magyarázat nélkül elkezdheti valaki dalban elmondani valamiről a véleményét, vagy az érzéseit. És el is mondják. Sokszor. Mosolyogva, drámaian, picit kacsintgatva a nézőre. Tekintve, hogy szeretem a musicaleket, kíváncsian vártam a filmet és ugyan volt egy-két szórakoztató dal, előadás, valamint láttam, éreztem azt az energiát amit belefektettek, de kevésbé éreztem a szenvedélyt és azt a szellemet, ami ilyenkor szükségeltetik (bocsi a szójátékért). Sokszor furcsamód a műviség határán mozgott az egész, akár ha lefilmeztek volna egy grandiózusabb musical-előadást (és azért lefilmezve egy előadást és élőben látni, nem ugyanaz, nem ugyanaz a katarzis).

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Ennek az is lehet az oka, hogy a dalok nem hordoznak magukban különösebb érzelmi súlyt (még akkor sem, ha a céljuk ez lett volna), furcsán tompán hatottak emocionálisan és kevésbé tudtak ezeknek a várt érzelmeknek megágyazni. A forgatókönyv picivel többet szeretett volna belezsúfolni a filmbe, mint amennyit funkcionálisan tudott kommunikálni a történetmesélés eszközeivel. A drámaibb súlypontok tehát kevésbé működnek (Reynolds karakterének múltbéli tragédiája meglepően lapos és sután van beleszőve a filmbe), az utolsó harmad pedig (ami Will Ferrell karakterét illeti) egy az egyben feleslegesnek hatott és megalapozatlannak, még ha a szerelmi szál a két színésznek (Octavia Spencer és Ferrell) köszönhetően aranyos is volt.  

Kellemes pillanatokat azonban így is képes volt okozni a film. A Good Afternoon című dal fenemód szórakoztató volt (és annak magyarázata is), egy bizonyos "dame" villámcameóján jót mosolyogtam, a két főszereplő pedig a megszokott eszközeikkel önfeledten bohóckodják és éneklik végig a filmet. Miattuk a rajongók számára úgy érzem, mindenképp kötelező látnivaló - Ferrell-t illetően azért is, mert az ő nevéhez már kötődik egy másik, kultikus karácsonyi mozi, az Elf. Így pedig megnézhetjük, miként teljesít egy másikban. Rajtuk kívül akadt néhány megmosolyogtatóbb ötlet, egy-két viccesebb megnyilvánulás a többi színésztől és értékelem az igyekezetet, értékelem, hogy egy hamisítatlan, szép üzenettel bíró, de azért a komiszabb humort sem nélkülöző karácsonyi mozit igyekeztek kerekíteni. Értékelem azt is, hogy próbáltak csavarni kicsit a jól ismert történeten és másképp előadni. És alapvetően azt érzem, bármi hibája legyen a filmnek, haragudni nem tudok rá, mert mindez a lelkesedés, ez az energiabefektetés, az ötlethalmaz valamit képes kompenzálni. Épp csak az én szememben picit félrement a dolog, picit túlcsúszott (a kétórás játékidő indokolatlannak bizonyult), picit tökéletlen lett. De remélem, mindezért nem kapom meg, hogy túl kritikus lennék és cinikus, még a végén én is kapok így karácsonyhoz közeledvén a nyakamba néhány makacs szellemet, akik szembesítenek saját hibáimmal. 

A karácsony szellemében - Kritika

Kinek Ajánljuk
  • Akik ismét szeretnék látni Will Ferrell-t karácsonyi filmben.
  • Akik már régóta szeretnék hallani, hogy énekel Ryan Reynolds.
  • Akik nem bánják, ha látják egy újabb változatát a Karácsonyi éneknek.
Kinek Nem
  • Akik nem szeretik a musicaleket.
  • Akik szeretik a jobban kikerekített drámai történetszálakat.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.