A történet kezdetén Rex, II. Erzsébet királyné újdonsült kedvenc kis corgija gondnélkül tengeti elkényeztetett, világi életét a Buckingham-palotában. Csínytevést csínytevésre halmoz és habzsolja az uralkodók életét. Ám az amerikai elnök, Donald Trump látogatásával egy akkora galibát sikerül okoznia, hogy barátja, Charlie végül átmegy Zordonba és menekülésre buzdítja Rexet, hogy ő vehesse át főebként a helyét a "trónon".
Szóval, igen. A film felütésében - ahol egyébként pár percig nem beszél senki, először azt hittem, végig némafilmet fogunk nézni - hirtelen megjelenik az angol királyi család vendégségében Donald Trump feleségével, Melaniával és egy szuka corgi-val az oldalán. Coca helyett "Covfefe" kólával várják az elnök elhíresült tweetjére reflektálva, Donald pedig minden egyes testőrrel és lovagi páncéllal szelfizik a palotában. A mélypont szerintem ebben a kezdő tíz percben egyértelműen az, mikor a csücsörítő elnök Erzsébet kérdésére, mi szerint "Ki ez a szuka?", Donald nem a kutyájukat, hanem a feleségét kezdi el bemutatni.
Bevallom, ezen a ponton (10 perc se telt el még ekkor a filmből) kezdtem magamat kissé kényelmetlenül érezni, főleg tucatnyi kisgyerekkel körülvéve a moziban. Miután ezeket a képsorokat sikerült nagyjából leküzdenem, akkor kutyafronton sem lett rózsásabb a helyzet: Rex épp menekülni próbál az enyhén szólva "tüzes" Mitzy-től (amit, hát, enyhén szólva is túlzottan sikerült bemutatni, gyakorlatilag megerőszakolja a hölgyemény Rexet a kosarában), hogy aztán végül Trump micsodáját megharapva végül Charlie felbuzdítására megszökjön a palotából. Barátja persze kimutatja foga fehérjét és lelöki a sziklaszi... vagyis egy híd tetejéről, hogy Rex aztán egy kutyamenhelyre sodródva próbáljon visszajutni a palotába - no meg persze megváltozni.
Gondoltam ezután végre lenyugszik picit a film, amiben ezidáig csak üres bugyutaságot és 6-os korhatárba csak karcosan beleillő képeket véltem felfedezni. De nem. A film cselekménye javarészt a menhelyen játszódik (pedig az előzetesek ugyebár javarészt a palotát helyezték előtérbe...), ahol egy pitbull vezényelte, erőszakos kutyaviadaltól kezdve drogkeresőből szerfüggővé vált dobbermanon át szuka kutya SZTRIPTÍZTÁNCIG gyakorlatilag minden volt. Ha pedig épp nem ilyen kaliberű képekkel sokkolták az én (és gyanítom a szülők) agyát, akkor pedig maximumon járatták a már fájdalmasan egyszerű, bugyuta humort és történetet.
Lehet, hogy én bánok túlságosan is keményen ezzel a mesével, de Rex "útján" kívül (amihez hasonlót is már vagy 100x láttunk) ebben a mesében igazából semmilyen mélyebb tartalom vagy mondanivaló sem bújik meg, ami a célközönség száméra hasznos lenne a későbbiek során. Egy sokadik állatos mese, amiben szerintem piszkosul átestek a kutya túloldalára jó párszor a készítők a fentebb is említett elemekkel. A sztori igazából nem tart sehová, mikor úgy érezték a kutyaütő írók, hogy elegendő időt töltött már Rex a menhelyen, akkor egy csettintésre megszökik, szívszerelmével, a sztriptíztáncos Wandával. Utóbbi kapcsán is jót nevettem, hogy a hölgyemény eredetileg a siker és csillogás miatt akarta kihasználni Rexet (komolyan, ez az első közös jelenetük, amiben elkezdi manipulálni), majd ezzel a szállal semmit sem kezdtek a film további részei során. Mintha nem is létezett volna.
Egy-két aranyos poént találhatunk benne, de ahogy barátnőm is említette a stáblista alatt: ez még egyszer is sok volt. Nem tudnám jó szívvel ajánlani igazából senkinek sem a filmet, kivéve aki tudja tolerálni az efféle sablonos, tartalom nélküli cukiskodást. No meg persze a már kivesézett, ilyen típusú animációs filmbe abszolút nem illő motívumokat. Komolyan, olyan kényelmetlen disszonancia uralkodott el rajtam párszor, hogy szabályosan feszengtem a székben.
A filmet tényleg a kezdeti, kölyök Rex csínytevései és a legvégső, palotás jelenetek mentik meg a katasztrófától, valamint Erzsébet és Rex kapcsolata tényleg aranyos és szerethető. De ebbe a filmbe sajnos tényleg csak ennyi szorult.