Hirdetés

A kísérlet - Kritika

|

A szökés rendezőjének új, pár napja kizárólag DVD-re megjelent filmje megért volna talán egy mozis vetítést is korlátozott számú termekben esetleg, de ennek ellenére is elgondolkoztató eredményt kaphatunk a játékidőt végigülve.

Hirdetés

Az alap szituáció mérhetetlenül egyszerű: keresnek 20 önként jelentkezőt a kísérletre napi ezer dolláros bért beígérve, majd két csoportra választva őket fele társaságot raboknak, felét pedig börtönőröknek állítják be. Öt szabály van, amit nem szabad megszegniük, ezek között szerepel az is, hogy egyik oldal sem okozhat sérülést a másiknak, illetve, hogy ha valaki nem tartja be a szabályt, a tett mértékétől függően büntetni kell. Egy elhagyatott fegyintézetbe szállítják őket, ahol megkezdődik a megfigyelésük mozgásérzékelő kamerákkal felszerelve. A tudósok figyelemmel követik minden tevékenységüket, és pár nap után meglepő eredményeket tapasztalnak az alapvetően békés "egyedek" között. Lassan elszabadul a pokol, és mindkét fél elfelejti a szerepjáték tényét, és véresen komolyan veszi a rab-őr viszonyt...

Ez lenne hát a Scheuring elméjével továbbgondolt eredeti film feldolgozásának sztorija, de mire mennénk mindezzel, ha unalmasabb lenne, mint egy keresztrejtvényfejtő bajnokság rejtvények nélkül? Ezt áthídaló, nem kis nevek próbálják elhitetni velünk, hogy az ember nem sokban különbözik a majmoktól, ha bezárva érzi magát, távol a társadalomól (ez egyébként a film legfőbb mondanivalója). Adrien Brody testesíti meg a békés tüntetőként számon tartott Travis-t, akinek agyi képességeivel cseppet sincsenek gondok, és a Ragadozókkal ellentétben itt el is hisszük neki, hogy képes egy maréknyi ember vezetőjévé avanzsálni. A börtönőrök legmeghatározóbb egyénisége és egyben a  stafétabotot vívő karakter nem más, mint az egyik személyes kedvencem, Forest Whitaker (Barris). A kísérlet jórészt kettejük egyedfejlődéséről szól, tudniillik hogyan lesznek civilizált, barátkozó típusú, visszafogott emberekből állat, csapatfőnök, ismét állat, és a napfényt érezve bőrükön ismét emberi lény. Kettejük kálváriája a két végletet mutatja be, egy mégis közös bennük: született irányítók.
A kissé labilissá váló Barris társai követik őt (nem zokszó nélkül, de psszt!), s csak egyetlen színész érhet fel hozzá ebben az esetben: ő a Chase-t alakító Cam Gigandet, akire valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyvírók mindig a gennyláda szerepét róják ki. A film egésze alatt hozza a megfelelő feszültséget, a börtönbe bekerülésétől számított fél óra múlva a társaság ráncba szedésén fáradozik, megfelelően tapló stílussal körítve. A minőségi színészek tökéletes játéka nem lenne teljes egy női mellékszereplő nélkül, aki ez esetben cameo jeleneteket kapott a cselekmény elején - ő lenne Maggie Grace, aki Travis (Brody) karakterének barátnőjévé válik.
Szó mi szó, az előzetesek alapján izgalmasnak tartottam a témát és a stílusra hajlamos próbálkozást, azonban minden jóakaratom és szimpátiám ellenére fel kell sorolnom pár szálkát is, ami a mű megtekintése közben böködte a szemem: ez pedig a cselekmények poroszkáló beindulása. A játékidő elején lomhán csoszog előre az idő, Scheuring mintha elfelejtette volna, hogy nem sorozatot hanem filmet rendez, és húzta, halasztotta a fordulópont biztos bekövetkeztét. Szerencsére, egy idő után észbe kapott, és megpróbálta behozni a lehetőség szerinti összes lemaradását, ebből kifolyólag A kísérlet nagyjából második szakasza izgalomdúsra sikeredett.
A hangulat és a téma adott volt, Scheuring a börtönfeeling-ben is otthonosan mozog, a színészek is hozták a tőlük elvárt szintet (sőt, még picit többet is), de valahogy az egész alkotáson érződik az, amiért nem moziba, hanem dvd-re jutott: hullámvasút. Így tudnám ecsetelni az általam látottakat, hiszen a hullámvasúthoz hasonlóan A kísérlet is lassan indul be, majd irgalmatlanul felgyorsul, ontja magából a feszültséget, a kiszolgáltatottságot, hogy a menet végeztével ne kapjunk egyetlen csattanót sem, csak a kötelezően levonható tanulságot és az előismereteink vagy logikus gondolkodásunk adta történeti megoldást. A kísérlet negatív és pozitív mondataim átlagát véve egyszer mindenképp kipróbálható produkciónak számít, amit csak egy könnyű, unalmas téli napon bedobunk a lejátszóba, és több, mint másfél órán keresztül rájövünk az emberi lényünk ismeretlen szituációban való befolyásolhatóságára. https://www.youtube.com/watch?v=av7oGiEQzTo

Oldalak: 1 2

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.