Hirdetés

A lecsap csapat - Kritika

|

Általában ne a filmcím alapján ítélkezzünk, viszont Melissa McCarthy új filmjénél nyugodtan tehetünk kivételt.

Hirdetés

Persze eszem ágában sincs senkinek sem megtiltani, hogy megnézze a Netflixen debütált A lecsap csapatot (Thunder Force), mert lehet, hogy csak én nem értékelem eléggé a gusztustalankodás adta "helyzetkomikumokat", de Melissa McCarthy családi projektjéhez (a rendezői székben ugyanis férje, Ben Falcone csücsül) tényleg végtelen türelemre van szükség, hogy az ember felhőtlenül szórakozzon rajta. Nekem nem volt.

Hirdetés

Egy természeti katasztrófa szuperképességekkel ruházza fel a Föld pszichopata bűnözőit, akik így még kegyetlenebb módon keserítik meg az emberek életét. Ennek áldozata lesz Emily is (Octavia Spencer), pontosabban a szülei, mert egy ilyen szupergonosz által okozott terrortámadásban veszti el őket. Elhatározza, hogy mindent megtesz a rosszak megsemmisítéséért, és mivel hatalmas koponya, kifejleszt egy szérumot, amitől az átlagember is emberfelettivé válik. Hát persze, ki más, mint a gyerekkori barátja, Lydia (Melissa McCarthy) az a szerencsétlen, aki véletlenül beadja magának a szert és a dolog végül nem balul sül el, hanem Hulkhoz fogható ereje lesz! Innentől kezdve a történet már egyszerű, mint a kavics (ha eddig nem lett volna az), Emily szintén begyógyszerezi magát és a láthatatlanná válás képességével megáldva már ő is űzni tudja az ellent: megalakul tehát a kétszemélyes hadsereg, a Lecsap Csapat.

McCarthy és Falcone nem most készítenek először közösen filmet, ugyanis többek között már A főnökkel és a Tammyvel is borzolták a kritikusok és a nézők kedélyeit. Filmnyelvük nem mondható károsan botrányosnak, maradjunk inkább az undorítóan alpárinál. Ennek ellenére McCarthy képes időről időre meglepni egy-egy üde és szórakoztató filmmel (mint például A kém), de sajnos lassan ő is kezd beleesni a Sandler-szindrómába, amit nem könnyű leküzdeni.

A lecsap csapat - ahogy a legtöbb McCarthy-próbálkozás - szintén átesett a ló túloldalára: pofátlan mennyiségben tolja az arcunkba a fárasztó és gyomorforgató "poénokat", a bugyuta párbeszédeket és a kidolgozatlan karaktereket.

A történetet (vagy inkább annak hiányát) már számon sem kérem, mert egy vígjátéknak nem is feltétlenül a cselekmény komplexitása és logikus felépítése adja a magvát, hanem az imént felsorolt aspektusok, melyek sajnos jelen esetben a film negatívumait képezik. Az egyetlen pozitívum Octavia Spencer személye, aki még itt is rendkívül bájos és szerethető tud lenni, pedig ő sem kapott jobb szövegkönyvet, mint McCarthy vagy Jason Bateman, akit szintén nem értek, hogy miért vállalta el ezt a korántsem színészi kvalitások csillogtatására lehetőséget adó szerepet.

Úgy gondolom, hogy az egyedüli kiút innen az, ha ezt a filmet a 106 perces játékidejével egyetemben itt és most elfelejtjük, és reménykedünk, hogy eztán McCarthy és Falcone a beszólásaikat inkább egy családi ebédnél sütik el, mint a nagyközönség előtt. (Kedves rokonok, őszinte részvétem.) És még valami: aki szereti, hogyha megforgatják benne a tőrt, annak mindenképp látnia kell a stáblista utáni jelenetet!

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

A lecsap csapat

Kinek Ajánljuk
  • Aki korlátlan mennyiségben fogyasztja a McCarthy-humort.
Kinek Nem
  • Aki egy pörgős akcióvígjátékra számít.
  • Aki szereti a frappáns párbeszédeket.
  • Aki legalább minimálisan elvárja, hogy legyenek jól felépített karakterek egy filmben.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A Project029 Magyarország Kft. közleménye
Bezár