Kellemetlenül sokszor előfordulnak olyan esetek – jellemzően animációs filmek esetében - mikor az egyébként objektív kritikus válaszút elé érkezik: engedjen a halántékán doboló, szívét melegséggel elárasztó kisgyermeknek és sutba dobva észérveit csillogó szemmel meséljen a látottakról vagy éppen ellenkezőleg, rideg tényekként közvetítse tovább élményeit. Ilyen helyzetben voltam a Madagaszkár mellékszálával is, amelyben a pingvinek ahelyett, hogy ellopnák a showt (mint azt tették már pár alkalommal) Alexék elől, inkább szereznek egyet maguknak, afféle eredetsztori ürügyén. Mint említettem korábban, ez kétféleképpen is elsülhetett volna, szerencsére totyogó szuperkémeink megbírkóztak a helyzettel, így egészestés kalandjaikkal a kicsiket és nagyokat egyaránt képesek elvarázsolni.
A Madagaszkár pingvinjei – Kritika
Egy informatív bevezetőhöz elég négy szó: állati mese, mesés állatok. Egy ütős meséhez pedig négy pingvin.
Hirdetés
Hirdetés