Ha végignézünk az utóbbi évek Netflix-produkcióin, több olyan cím is szembejön, amik más-más megközelítésből, de egyazon témakört dolgozzák fel: a sorozatgyilkos személyének és motivációjának misztikumát. Ide sorolható a Mindhunter, az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány, vagy az idén debütált, szintén hatalmas népszerűségnek örvendő Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori. Az emberekben igény van a tőről metszett gonosz megtestesülése mögött meghúzódó rejtély feltárása iránt, és a fentebb említett filmek és sorozatok szakmai és nézők között aratott sikere bizonyítja, hogy tökéletesen helytállnak ebben. Épp csak egy hónapot kellett várni, hogy egy újabb sorozatgyilkos-történetet láthassunk a streamingszolgáltatótón (ezúttal filmes tálalásban), ugyanis a napokban jelent meg A másik nővér a dán Tobias Lindholm rendezésében, ami Charlie Cullen karakteréről rántja le a leplet Charles Graeber azonos című könyvét alapul véve.
Charlie Cullen (Eddie Redmayne) tizenhat évig dolgozott kórházi ápolóként, míg végül rácsok mögé nem került a munkája során elkövetett gyilkosságokért. Ő "csupán" negyven áldozatot ismert el, de a bizonyítékok hiányának ellenére lehetett sejteni, hogy több száz betegről volt szó, akikkel végül Cullen inzulin-és digoxinadagja végzett. Sokszor váltott kórházat, és a film az utolsó munkahelyén veszi fel a fonalat.
Bár a történet vezérfonala a gyilkos személyéhez kapcsolódik, a főszerepben mégis kollégáját, az egyedülálló kétgyerekes Amy Loughrent (Jessica Chastain) láthatjuk, akinek a szemszögéből végigkövetjük az eseményeket. Összebarátkoznak, sőt Charlie kifejezetten sokat gondoskodik Amy-ről, akinek szívbetegsége miatt rengeteget kell dolgoznia ahhoz, hogy fedezni tudja a műtét költségeit. Kollégája és újdonsült barátja azontúl, hogy lelki támaszt jelent számára, a gyerekekre is vigyáz adott esetben, ami hatalmas segítséget jelent Amy-nek.
Lindholm filmje kilóg a sorozatgyilkos-történetek sorából, ugyanis az eseményeket itt egy sokkal személyesebb oldalról közelíti meg a rendező. Charlie természetesen továbbra is irtja a betegeit, és a helyi hatóság beavatkozásával igyekeznek felgöngyölíteni az ügyet. A jelek egyre inkább arra utalnak, hogy az új ápoló áll a halálesetek mögött, és a kettejük között kialakult barátság miatt Amy-nek még nagyobb kihívást jelent mindezt elfogadni. Érzelmi tusáját elképesztő hitelességgel prezentálja nekünk Chastain, aki újfent bizonyította, hogy napjaink egyik legjobb színésznőjéről van szó. Egyrészt megismerünk egy lelkileg megtört anyát és egy súlyos döntés előtt álló barátot, akinek a kezében van egy sorozatgyilkos sorsa. Emellé párosul Redmayne pazar színészi játéka, aki remekül hozta az egyszerre szimpatikus, alávaló és szánalmas figurát. Míg Chastain elsősorban az apróbb mimikákkal és pillantásokkal tükrözte figurájának érzelmi állapotát, addig Redmayne-nek nagyobb eszköztárból volt lehetősége dolgozni, amit a film vége fele a vallatójelenetben csúcsra is járatott.
A másik nővér a személyes drámán túlmenően, ha nem is központi témaként, de reflektál az egészségügyi rendszer romlottságára is. Megdöbbentő és felháborító, hogy bár az összes kórházban, ahol alkalmazták köztudott volt Charlie ténykedése, sosem fordultak a rendőrséghez, helyette inkább egy mondvacsinált indokból elbocsátották még mielőtt csorba esett volna az intézmény renoméján.
Lindholm, aki olyan filmek forgatókönyvéért felel, mint például A vadászat és a Még egy kört mindenkinek, kiváló érzékkel adagolja a feszültséget, de thrillerében sikerült megteremtenie az érzelmi bevonódást is, és ezek együttese remekül tükrözi a skandináv zsánerfilmek hangulatvilágát (éppen csak a fekete humor maradt el). Egy minden szegmensében profi munkáról van tehát szó, ami bár egy bevált toposzt tematizál, megközelítésében visz némi új ízt a téma atmoszférikus bemutatásába.
