Michel Gondry is azon rendezők sorát erősíti, akik az ezredforduló környékén videóklip-rendezéseikkel és sajátos vizuális stílusukkal tűntek ki. Ráadásul ahogy Sofia Coppolának és Spike Jonze-nak, neki is megvan az az egy kulfilmje, amire még évtizedek múltán is mindig hivatkozunk.

Az Egy makulátlan elme örök ragyogása gyakorlatilag minden listán szerepel, ami minden idők legszebb romantikus filmjeit listázza, Gondry és írótársa, Charlie Kaufman közel tökéletes mozit vitt vászonra. A francia rendező azóta is dolgozik serényen, néhány évente jönnek új rendezései, de korábbi sikerét nem tudta megismételni. És bár ez A megoldások könyvének sem sikerül, így is egy kifejezetten szórakoztató mozival gazdagodtunk.  

Marc (Pierre Niney) filmjének elkészítését az utolsó napokban lefújják. A rendező azonban nem adja fel, egész stábját vidékre viszi egyedül élő nagynénjéhez, hogy ott nyugalomban fejezhessék be a nem túl ígéretesnek tűnő alkotást. Marc egy kiálhatatlan, valószínűleg mentális betegségekkel is küzdő művész, így nem könnyű vele a munka, végül azonban csak eljutnak a film befejezéséig, ám adódik egy olyan aprócska probléma, hogy Marc képtelen megnézni a végeredményt…

A 8 és 1/2 óta az alkotói önportré az egyik legbiztosabb szerzői filmes műfajféleség, így nem meglepő, hogy egy karrierjét újrafogalmazni igyekvő rendező készít egyet. A megoldások könyve nem lesz ennek a filmcsoportnak a kiemelkedő darabja, túlságosan eredeti állításokat ugyanis nem fogalmaz meg, ám ezzel együtt rengeteg olyan jelenet, poén és szituáció van benne, amivel bárki tud azonosulni, aki akármilyen alkotómunkát végzett már élete során. 

A film játékideje alatt megszületik a címben is megidézett A megoldások könyve, ami tulajdonképpen Marc életvezetési tanácsait tartalmazza, ám el tudjuk képzelni, hogy egy szociálisan alig-alig funkcionáló ember milyen ötletekkel tud szolgálni. De remek például az a vonal is, hogy a főhős egyszerűen képtelen megnézni saját filmjét. Megint csak ahhoz kell visszatérünnk, hogy nagyon sokan nehezen vesszük rá magunkat, hogy visszanézzük vagy olvassuk műveinket, nehéz ilyen módon szembesülni saját magunkkal. 

Természetesen ennek a mozinak van egy elég erős filmiparral szemben kritikus, szatirikus oldala is. Semmihez sem értő, ám mindenbe beleszóló producerek, magukat túl komolyan vevő művészek, végül pedig ott van a szóban forgó film, amiből annyit látunk, hogy egy animált patkány üldöz egy embert, a szereplők mégis meg vannak róla győződve, hogy ez lesz az évtized klasszikusa. Ezekből kifolyólag A megoldások könyvének nagyon sajátos a humora, ami valakinek vagy tetszeni fog, vagy nem - az is tény viszont, hogy utóbbi esetben nagyjából az első másodperctől nehéz dolga lesz a filmmel. 

Michel Gondry új rendezése szórakoztató kis semmiség cinefileknek, amiben van néhány kiemelkedő jelenet (az a bizonyos cameo egy híres énekessel vagy amikor főhősünk polgármester lesz), ugyanakkor sokat elvesz a mozi értékéből, hogy végül túl gyorsan, túl direkten és tulajdonképpen előzmények nélkül kanyarodik el a végkifejlet felé. Önmagában persze az is kritizálható, hogy az alkotók némileg reflektálatlanul viccelnek a főhős mentális betegségével (ahogy azzal is, hogy milyen módon használja ki a munkatársait), de ennél is nagyobb gond, hogy végül ezt az egész problémakört gordiuszi csomó módjára vágják át. 

Néhány remek ötlet, egy szerethető szereplőgárda és egy furcsán lekerekített történet. Ezt kínálja A megoldások könyve, ami nem helyezi vissza Michel Gondryt az elsővonalas rendezők közé, de egyszer remek szórakozást nyújthat.