Mark Mylod eddig főleg sorozatrendezőként volt ismert. Olyan neves szériákban dirigált epizódokat, mint a Trónok Harca, a Törtetők, a Shameless vagy az Utódlás. Nagyjátékfilmes tapasztalattal is bír, többek közt az Ali G Indahouse fűződik a nevéhez, úgyhogy semmiképp sem nevezhető újoncnak a szakmában.
A menü első blikkre egy bizarr és groteszk horror, thriller komédiának tűnt, amiből bármit ki lehet hozni, legyen az szórakoztató agymenés, vagy valami égbekiáltó marhaság. Lássuk, mi sült ki belőle.
Margot (Anya Taylor-Joy) partnerével, Tylerrel (Nicholas Hoult) tart, amikor a férfit meghívják egy szigetre, ahol egy exkluzív, méregdrága kulináris élményben lehet része a megjelent kiválasztottaknak. A neves Slowik séf (Ralph Fiennes) minden eddiginél innovatívabb menüvel készül vendégeinek és a fogásokhoz egy-egy történetet is előad. Más kérdés, hogy ebben nem lesz sok köszönet.
Expozíció nincs, rögtön azzal indítunk, hogy hőseink felszállnak a hajóra, ami elviszi őket a szigetre. Túl sokat nem tudunk meg róluk, a férfi megszállott ételrajongó és minden morzsából igyekszik kiérezni valami extrát. Neki minden étkezés ünnep, míg a nő nem látja ebben a csodát, inkább csak a maga flegma módján jól szeretné érezni magát.
A díszes kompániában akad filmsztár, brókerek és ételkritikus is, tehát csupa-csupa tehetős ember. Sugárzik belőlük a "mert megtehetem" stílus, az arrogancia és a burzsoá viselkedés. Nem éppen kedvelhető figurák, így nagy szükség van Margot józanabb gondolkodású, karakán jellemére, mint azonosulási pont. A film struktúrája remek, úgy épül fel, mintha valóban egy menü lenne, rajta a fogásokkal. Ám ezek a fogások, akárcsak az ízek, többféleképp csapódhatnak le az emberben, keveredik a keserű az édessel, a sós a savanyúval. A séf kínálata, s egyben történetei szépen lassan egyre bizarrabbá válnak, mígnem hőseinknek rá kell jönniük, hogy itt már nem csak egy gasztronómiai performanszról van szó. Ennél többet nem érdemes tudni Mylod művéről, mert bőven tartogat meglepetéseket, úgyhogy a felszín helyett haladjunk tovább a tartalommal. Tetszett, ahogy a konyhaművészetet kontrasztba állítja az élettel, a társadalmi különbségekkel, mindezt fekete humorral, szatirikusan ábrázolva.
Olyan témák kerülnek terítékre, mint a kiüresedés, az érzelmi és mentális kiégés, illetve az ezzel járó problémakör. Fajsúlyos, erőteljes és elgondolkodtató dolgok ezek, melyekbe érdemes mélyebben beleásni, s noha Mylod valamelyest ezt meg is teszi, közel sem úgy, mint kéne. Itt érkezünk meg A menü leggyengébb pontjához, ami a felszínessége. Hiába érdekes a sztori, emlékezetesek a karakterek, ha sokszor ad hoc módon történik minden. Egy előre megtervezett, precízen átgondolt eseménysorozatnak vagyunk tanúi, csakhogy rengeteg kérdésre vagy nincs válasz, vagy nem elég alapos a megoldás. A séf motivációja hiába árnyalt, személyzetével való kapcsolata légből kapottnak érződik. A résztvevők döntései sokszor megalapozatlanok, életszerűtlenek, mindennemű magyarázat nélkül. Olyan alapvető ösztönök hiányoznak, melyek nélkül nem létezik ember. Lehet, hogy koncepcionálisan ennek így kellett történnie, de akkor hagyják el a thriller köntöst, mert ez így elég ingatag lábakon áll.
A menü mindenképp egy érdekes és különleges darab. A díszlet pazar, a színészek nemkülönben, az élen Ralph Fiennes-szal és Anya Taylor-Joy-jal. A fogások változatosak, a drámai és thrilleres alapot megszórták egy nagy adag fekete humorral, majd olyan hozzávalókat vágtak bele, melyek remekül reflektálnak a társadalmi különbségekre és az érzelmi kiüresedésre. Kár, hogy az egész végül kicsit nyers maradt a felmerülő kérdésekkel és inkonzisztens döntésekkel, de az ínyencek nyugodtan tegyenek vele egy próbát. Nem garantálom, hogy nem fekszi meg az ember gyomrát, de aki el tud tekinteni a hibák felett, annak egy igazán különleges menüben lesz része.
