A Setét Torony - Kritika

|

Stephen King klasszikusa a vásznon már nem fest valami jól...

Kissé hihetetlen, hogy csak most kerül megfilmesítésre Stephen King azon hétrészes regénysorozatának első felvonása, mely a többivel egyetemben központi részét képezte a legendás író életművének. A Setét Torony első filmadaptációja hosszas huzavona és számos nehézség árán készülhetett el, a probléma pedig nem az, hogy a végeredmény kifejezetten rossz lett, hanem hogy ez teljes fantáziátlansággal párosult.

Hirdetés

King ötlete nem volt más, minthogy az általunk ismert és nem ismert világokat egyaránt egy, a Setét Torony névre hallgató mágikus épület védi, ami egymaga tartja távol a gonosz démoni erőket a halandó világtól. Ha a Torony ledől, a sötétség akadálymentesen, szabadon áramolhat be a mindenségbe, hogy az utolsó pislákoló fényt is kioltsa abból. Egy titokzatos, könyörtelen varázsló, akit csak a Fekete Ruhásként (Matthew McConaughey) emlegetnek, minden erejével azon van, hogy a gyermeki elme erejével romokba döntse a Setét Tornyot. Az eldőlni látszó háborúban nem sokan képesek felvenni a harcot a gonosszal, ám az utolsó fegyverforgató, Roland (Idris Elba) és egy fiatalember, Jake (Tom Taylor) vállalkozik a világok megóvására.

Én rendre kardoskodom a "könyv bezzeg úgyis jobb" és az ehhez hasonló megnyilvánulások ellen, lévén a filmeknek és az írott műveknek nagyjából annyi köze van egymáshoz, mint a festészetnek és a zenének. Azonban az, ahogy a Setét Torony megpróbálkozik egy már alaposan megírt világ vászonra vitelével, az több mint elrettentő példa. A King által kigondolt alapkoncepció viszonylag egyszerű sémákat vesz alapul, viszont ha az ember jobban belegondol, rájöhetünk, hogy a Setét Torony óriási lehetőségeket rejt magában, a filmes eszközök pedig alternatív utakat is megnyithatnának a modern technológiával ötvözött fantasy világ számára. Erre a számos remek skandináv filmet megjárt író, Nikolaj Arcel rendezőként egyszerűen teljes kudarcot vallott nem hogy a Setét Torony világának megfilmesítésében, de még annak megalapozásában is. Hiába akartam optimista lenni, a végeredmény nem más, mint egy jobb esetben is tucat-fantasy, ami kizárt, hogy meghozza bárkinek is a kedvét a könyvsorozat elolvasáshoz - ez pedig óriási hiba egy filmadaptáció esetében.

Fölösleges bármiféle körítés, a Setét Torony minden sablonossága és gyermekded hülyesége mellett még unalmas is, amit elérni ebben a műfajban már-már bravúr kategóriába esik. King egyik legszeretettebb szériája a vásznon nem több mint egy fiatal srác végtelenül szürreális és blőd vergődése egy idegen világban, ami az egyik legszegényesebb fantáziavilág, amit az elmúlt tíz évben láthattunk. A lebutított történet egy fokkal sem több, mint a "n+1 hős megmenti a világot a csúnya gonoszok elől", ami bőven megbocsájtható ebben a zsánerben, ha a körítés és a jobb esetben egyedi világ izgalmassága képes kompenzálni az érdemi cselekmény és a fordulatok teljes hiányát. A Setét Torony produkciója azonban a nulla felé konvergál. Próbáltam összeszedni, hogy mi az, ami ténylegesen a fantasztikus filmek műfajába tenné Arcel próbálkozását, de nem, az alibizésen kívül egyszerűen nincs semmi.

A film három főbb helyszínt vonultat fel, ahol Idris Elba elcseszett Van Helsing wannabeként (tény, nem rajta múlott) egy forgótáras pisztollyal lövi szét a rémunalmas, néha szerencsére csak bűnunalmas démonokat, amik még egy négyéves kisgyermek pulzusában sem okoznának kilengéseket. Őt követi a tizenéves Tom Taylor, aki a film első felében kifejezetten meggyőző játékot nyújtott, aztán a néhány kifejezetten erős, és számos kínkeservesen rossz forgatókönyveket jegyző Akiva Goldsman teljesen elfeledkezett a kissrác karakteréről, aki onnantól kezdve nem volt több mint egy hűséges kiskutyus. Amíg a film egy ideig még úgy-ahogy egyben volt, addig Matthew McConaughey a szadisztikus Fekete Ruhás bőrében meglepően erős kisugárzással bírt, ám végül őt is ellepte az a szürke mocsár, amit Setét Toronynak csúfolnak. A film nem fájdalmasan rossz, sőt, aranyosan naiv a maga módján, viszont ahogy a néző megemészti az élményt, úgy jön rá, mennyire káros mindaz, amit a Setét Torony képvisel. A dán rendező meg sem próbált önálló filmet teremteni, pusztán King könyveinek tartalmát csonkították meg, és húzták rá a megmaradt húscafatokat az átlag "agykikapcsolós" mozik sztenderdjének gerincére. Ami számomra hihetetlen, hogy 2017-ben képes úgy indulni valami ebben a zsánerben, hogy nincs egy minimálisan emlékezetes képi világa sem, vagy hogy Hans Zimmer tanítványa, Junkie XL is képes volt olyan aláfestést összehozni, amire soha senki nem fog emlékezni…

A Setét Torony közel sem nézhetetlen, a Setét Torony nem próbál kárt tenni a néző agyában, a Setét Torony ezzel szemben bántóan középszerű és fantáziátlan. Mint mondtam, nem szeretem összevetni a könyveket az azokból készült adaptációkkal, Arcel filmje viszont nyugodtan letagadhatná, hogy bármi köze van Stephen Kinghez, és talán az is lenne a legjobb mindenkinek, ha megtenné.

A Setét Torony

Kinek ajánljuk
  • McConaughey rajongóknak.
  • Elvetemült King olvasóknak.
  • Azoknak, akik nem láttak még igazi fantasyt.
Kinek nem
  • Aki érzékeny arra, ha szeretett történetét megcsonkítják.
  • Akik gyűlölik a színtelen, szagtalan filmeket.
  • Akik látványos popcorn mozira számítanak.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!