Emberek bolondulnak egyik pillanatról a másikra. Férj felhenteli a feleségét, a szomszédokat és a gyerekeit. Egy nő ártatlan gyalogosokat gázol halálra az utcán. Egy anya a csecsemőjét készül ledobni egy többemeletes épület tetejéről. Hiába látott már egyet s mást a szuperemberekből álló Igazság Ligája, ez még nekik is sok. A nyitó képsorok ennek megfelelően komorabb, komolyabb hangvételűek - nem csobognak a vérben, de nem is gyerekzsúr, mintha ezzel is szeretnék tudtunkra adni, hogy itt ezek a színes világmegmentők már nem rúghatnak labdába, ez nem az ő hatáskörük. Itt valami nagyobb gáz van.
A sötét Igazság Ligája - szögezzük le - az élvezetes, szórakoztató DC-rajzfilmek közé tartozik. Függetlenül attól, hogy alapvetően a "darkosságot" próbálták hangsúlyozni már azzal is, hogy R besorolással illették a filmet (a nyitójelenet nem épp gyerekbarát voltáról nem is beszélve), ez a röpke 1 és negyed óra úgy telik el, hogy közben a humorbombákat sem hagyja ki, a karaktereket pedig sikerrel skiccelték fel úgy, hogy megszeressük őket, a stáblista gördültével pedig azon kapjuk magunkat, szívesen néznénk meg ezt a szedett-vedett bandát egy esetleges folytatásban. Mindezek mellett azonban azt is meg kell jegyezni, hogy bár a film első jeleneteiben megpedzegetik a jelenlétüket és a közreműködésüket, az Igazság Ligája maga statisztaszerepre kényszeredett, ami akár csalódást is okozhat egyes rajongóknak. (És itt vetném ide, hogy egészen mostanáig nem nagyon volt sok tudomásom az azonos című képregényszériáról, így nem tudtam, hogy kik a csapattagok és kik nem.) Itt egy picit bicsaklik a film, hiszen a rajongók hiába vannak tisztában azzal, hogy ez nem Supermanék története, alapvetően nincs igazán megindokolva az, hogy az ő szemszögükből miért nem látjuk az ügy kimenetelét, hogy miért nem látjuk azt, hogy mozgósítják magukat. Körbeülnek egy asztalt, értetlenségüket fejezik ki az esetet illetően, egyhangúlag természetfelettit kiáltanak, majd az egyetlen opponens, földhözragadt látásmódot képviselő Batman az, aki rááll a gyilkosságokra.
A cselekmény ezek után nem is nagyon hagy pihenőt - sem Batmanéknek, sem a nézőnek. Az új karakterek, mint például John Constantine démonvadászának beemelése csont nélkül sikerült, nem várt humort, fanyar nárcizmust, lazaságot kölcsönzött a film egészének és lehetőséget adott neki a történet arra, hogy középpontba kerüljön - olyannyira centrális karaktere ő az alkotásnak, hogy, a film címe lehetett volna akár Constantine és barátai is. A sötét Igazság Ligája ugyanis sokkalta inkább Constantine filmje, mint bárki másé, de ez ellen nem sok kifogást lehet felhozni, hiszen lássuk be, mindig szívesen nézünk egy ilyen szimpatikus seggfejt. Mellette nagyobb szerepet kap Zatanna, a nő, aki démonvadászunk mindenkori love interest-je, Jason Blood, aki örök életre össze van zárva egy rímekben beszélő, harcias démonnal, Etrigánnal (ösztönlény, akinek viselkedése némileg Hulk-ra emlékeztet), valamint a nagydumás, egykori artista Boston Brand, aki azon túl, hogy Deadpool-módjára fossa a szót, hasznosnak is nyilvánul csatában. Kevesebbet van jelen Alec Holland, alias Swamp Thing, de még így is a film egyik erényéül szolgál a fináléban való közreműködése. Batman mindeközben jótékonyan a háttérbe vonul, megadva a lehetőséget a többieknek arra, hogy megnyíljanak és érvényesüljenek. Kicsit sajnálatos, hogy kevésbé erősítettek rá végül az ő hitetlenkedésére a varázslásokat illetően, de igyekeztek az alkotók kommunikálni azt, hogy lehet bármennyire is természetfeletti a veszély, azért a Bat-kütyük mindig hasznosnak bizonyulnak.
Ami a történetet magát illeti, ha nem is világklasszis, de fordulatosnak és mozgalmasnak mondható, megfejelve egy olyan fináléval, amelyben a hősök mágiát mágiára halmoznak és úgy küzdenek egymással, hogy abba Strange doki is beleőszülne, amit egész egyszerűen szórakoztató nézni - mintha grandiózus képregénypanelek lendültek volna mozgásba. Összességében tehát a rajongók örömködhetnek, hiszen ha már az élőszereplős projektjei nem jönnek össze a DC-nek, legalább a rajzfilmek territóriumán igyekeznek tartani egy bizonyos szintet. Ez a szinttartás megfigyelhető A sötét Igazság Ligájánál és merjük remélni, hogy a jövőben is folytatódik.