Valószínűleg nem sokan kapták volna fel a fejüket erre a filmre, de a kedvező kritikák és Jennifer Lopez Oscar-esélyesnek titulált alakítása rendesen megdobták A Wall Street pillangói ázsióját. Lássuk, hogy tényleg az év egyik kellemes meglepetéséhez van-e szerencsénk.
A történet pofonegyszerű, mégis frappáns. Néhány stripper mindennapjaiba nyerünk betekintést, akik eltervezik, hogy meglopják a dúsgazdag Wall Street-i yuppie-kat. A Ramona (Jennifer Lopez) vezette lánycsapat afféle modern Robin Hoodként kíván ténykedni, a konfliktus azonban elkerülhetetlen.
Az efféle szélhámosfilmeknél vannak bizonyos pontok, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy működjön az összkép. Szükséges a karakterekkel szembeni szimpátia, empátia, elvégre másképp elég nehéz lenne szorítani azoknak, akik meglopnak másokat. A másik tényező a szórakoztatás és a dráma közti kontraszt kiegyensúlyozása. Ezek közül egyik sem működik tökéletesen, főleg a szereplők lógnak ki. Ramona mellett a másik főhős Destiny (Constance Wu), ő jelképezné a józanságot, ártatlanságot. Persze a vagyon megrészegít, rossz döntéseket szül, de attól még maradhat valaki kedvelhető. Mindenki szereti a könnyű pénzt, így kár okolni a lányokat, más kérdés, hogy bűnbakot mindig könnyebb találni. Adott esetben a brókereket, akik mindenkinek csak ártanak. Erre nem azért térek ki, mert férfiként sérti az önbecsülésem, ahogy degradálják a másik nemet, sokkal inkább az zavaró, amilyen felületesen szemléltetik ezt a problémát. A hölgyek csak kapnak az alkalmon és visszaveszik azt, amit egy romlott rendszer elvett tőlük. Gondoskodniuk kell a családról, anyának lenni főállású munka. Ez teljesen jogos, de az anyaság itt kimerül annyiban, hogy időnként segítünk a gyereknek megírni a házi feladatot és veszünk neki ajándékot, miközben mi csincsilla bundában járunk a 20 milliós terepjárónkkal.
Félreértés ne essék, a film nem kezeli szentként Ramona kis csapatát, ellenben a magasztos papolások mellett kicsit képmutatónak hat az efféle önzés. Ez a legnagyobb probléma a filmmel. A jó és a rossz összemosása egy remek eszköz lehetne ennek a kétes szituációnak a szemléltetésére, de a felszínes ábrázolásmód, illetve az ilyesféle erkölcsi értékrend nem éppen jó ajánlólevelek. Ez annak fényében érdekes, hogy A Wall Street pillangói konklúziója nem erre épülne, de a csapongó cselekmény miatt könnyen félreérthetővé válik. Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy megvannak az erényei Lorene Scafaria művének. A montázsok a repetitívségük ellenére is hatásosak, valamint eddig még nem sok alkotásban ismerhettük meg a stripperek viszontagságos világát. A humor szintén rendben van, noha több harsányabb poént elviseltem volna, így is megvan az a kellemes, könnyed faktor, ami szórakoztatóvá varázsolja ezeket a szegmenseket. A sokat emlegetett Jennifer Lopez régóta nem volt ennyire jó, felüdülés volt látni színészkedni is a pózolás mellett. Az Oscarral való összeboronálást erősnek érzem, de nem fogok sírni, ha végül jelölik.
A Wall Street pillangóinak sok hibája van. Klasszikus felemelkedés, bukás történet, amit milliószor láttunk jobb köntösben. Mégis megvan benne az eredetiség szikrája, kár, hogy a felszínes dráma és a szereplők ellentmondásos döntései miatt ezt nem tudják teljes mértékben kamatoztatni. Egy esélyt azért megérdemel, férfiaknak az "eyecandy" miatt, míg a hölgyeknek a kemény, erős csajos virtus nyerheti el a tetszését. Viszonylag szórakoztató, korrekt rúdtánc ez, de talán a külcsín mellett a nők belbecsére is koncentrálhatott volna.