Őszintén szólva A zátonynak már az előzetesét is egy hatalmas ásítással nyugtáztam, de valahogy Mike és Dave baromságai meg az Amikor kialszik a fény teljes csődje után már úgy voltam vele, hogy ha Jaume Collet-Serra filmje képes lesz egy viszonylag feszült tempót hozni, akkor már elégedett leszek. Az előzetes félelmem viszont beigazolódott: 2016-ra már bőven feljebb került (remélhetőleg) az emberek, vagy legalábbis a saját ingerküszöböm ahhoz, hogy ebben a formában bármennyire is élvezhető legyen egy film, amiben egy csinos nőt fel akar zabálni egy cápa, és konkrétan csak ennyiről van szó. Sokan az örök klasszikus A cápát emlegették A zátonnyal kapcsolatban, ám szerintem párhuzamot vonni teljességgel felesleges, ugyanis megkockáztatom, utóbbit még 40 évvel ezelőtt is közönnyel nézte volna közönség.
A szerencsére a cselekmény nem akar több lenni annál, mint ami: Nancy, a fiatal nő elutazik Mexikóba, hogy szörfös szenvedélyének hódolva meglátogassa azt a szigetet, ahol egykoron megfogant. Nancy előélete és családja egy hihetetlen kínos, abszolút túlerőltetett okos telefonos ötlettel kerül bemutatásra, amivel a filmbe emelik a kötelező, teljesen súlytalan és felesleges drámai szálat. Külön komikus volt, hogy Nancy-nek fogalma sem volt arról, hogy ő konkrétan melyik szigetre is jött, és bárkinél érdeklődött a gyönyörű, eldugott hely nevéről, őt rendre baljós, sokat sejtető tekintetekkel és "vigyázz magadra" jó tanácsokkal rendezték le, amit a nő minden alkalommal egy nemtörődöm, ostoba mosollyal nyugtázott. Valahogy ez tökéletesen jellemezte az egész filmet.
A továbbiak nyilván nem meglepőek, Nancy kiszörföl a vízre akkor, amikor nem kellene, oda, ahová nem kellene a számos tanács ellenére, majd a rendkívül óvatos és megfontolt viselkedésnek köszönhetően a címben szereplő zátonyon köt ki, ami körül 0-24-ben ott köröz a gonosz, kegyetlen cápa. Egy biztos: Collet-Serra, vagy a forgatókönyvet jegyző Anthony Jaswinski nem látta a 127 órát vagy 2010-es Élve eltemetvét, mert akkor egy minimális fogalmuk lett volna arról, hogy hogyan lehet izgalmassá, feszültté tenni egy ilyen filmet.
Az előbb említett filmek mind egyetlen egy pontban játszódnak: a 127 óra két sziklafal közé ékelődve, míg az Élve eltemetve (láss csodát) egy koporsóban. Ezek az alkotások mégis olyan adrenalin löketet adtak nekem a megnézésük során, amire nagyon kevés film képes. Ehhez pedig nem kellett más mint két remek színészi alakítás és kreatív ötletek, megvalósítások. A zátony az első pontban, ha nem is feltétlenül, a másodikban viszont egész egyértelműen elvérzik. Blake Lively gyakorlatilag egy üres zátonyon vergődik mindenfajta felszerelés nélkül. Már a film elején eldőlt, hogy nem lesznek meg azok az eszközei Collet-Serra rendezőnek, hogy bármennyire is érdekessé tegye ezt a filmet, mert mondjuk ki, már rég nem félünk a cápáktól a filmvásznon, szóval ez önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy ez a film működjön. Nancy egyetlen társasága, és rendkívül elkeserítő módon A zátony egyetlen eszköze egy madár volt, amivel Nancy olykor interakcióba lépett. Konkrétan nem volt más, amivel érdemben ki akarták volna tölteni a rendelkezésre álló másfél órát.
Az előbb említett két másik, meglehetősen hasonló műfajú filmben nem volt egy olyan perc, amire azt mondtam volna, hogy itt most alibizik az egész stáb, hogy ne csak egy üres héj legyen a filmjük. A 127 órában James Franco karaktere lelkének legmélyebb szintjeire visz el minket, mindezt rendkívül kreatív rendezői döntésekkel és írással megspékelve. Ryan Reynolds koporsós koporsós kalandja egy fokkal egyszerűbb volt ennél, ám ott a folytonos feszültségkeltés volt egészen mesteri, ahogy a főhős egy telefonon keresztül (eszköz!) kapcsolatban állt a külvilággal. Az, hogy A zátony szándékosan akart egy ostoba, felszínes film lenni, nem mentesíti a bűnei alól.
A nagy eseménytelenség és Blake Lively teljesen közepes játéka közepette mégis igazságtalanság lenne nem beszélni Flavio Martínez Labiano fényképezéséről, ami magasan A zátony egyetlen kiemelkedő pontja volt. A spanyol operatőr és csapata egészen gyönyörű, olykor lélegzetelállító képeket vitt vászonra, amit a relatíve alacsony költségvetéshez képest olykor az animátorok is korrekten tuningoltak fel. A legnagyobb probléma ezzel együtt is az, hogy habár A zátony nem egy kirívóan rossz film, a kreativitás egyetlen formája sem volt fellelhető benne, és a készítők még csak nem is próbálkoztak, hogy ez másképpen legyen. Popcorn mozinak unalmas volt, ám egy hosszabb trópusi videó klipnek nem rossz.
Értékelés: 50%
Kiknek ajánljuk?
-Azoknak, akik még abszolút nem láttak ilyen, "izolált" típusú filmet.
-Azoknak, akik szeretnék megcsodálni Blake Lively idomait minden létező szögből.
Kiknek nem ajánljuk?
-Azoknak, akik többre vágynak egy egyszerű, mérsékelten szórakoztató kikapcsolódásra.
-Állatbarátoknak.