Abraham Lincoln: A vámpírvadász – Kritika

Az egyik ilyen tényező maga a rendező, Timur Bekmambetov. A kazah direktor anno az Éjszakai őrséggel robbant be a köztudatba, aminek „hála” Hollywood is felfedezte magának, elvégre melyik stúdiónak nem kéne egy olyan filmes, aki fillérekből képes kihozni olyan látványvilágot, amihez egy Michael Bay kaliberű rendezőnek Magyarország éves GDP-jére lenne szüksége. Azt azonban a stúdiók nem vették figyelembe, hogy Bekmambetov rossz rendező (nagyon is), ami hosszú távon nem jelenthet megtérülő befektetést. Ha akciót kell rendezni, nincsen gond (ahogy itt se), de amikor a színészeket kell vezetni, történetet kell mesélni, a kazah csodagyerek kivérzik, mint Edward Cullen a Vámpírok báljában. A karakterek papírmasé figurák, akik hol fel és hol eltűnnek, de ha vásznon is vannak, unalmasan nemesnek, vagy épp drámainak szánt szövegek kerülnek a szájukba. Így mondani sem kell, hogy az akció jelenetek hiába látványosak (a földtől megint Mount Everest-i magasságokban elrugaszkodottak, de látványosak), nincs mögöttük kellő tartalom, és emiatt súlytalanná válnak.

És itt jön a másik tényező: a forgatókönyv. Seth Graham-Smith saját regényét dolgozta át, de pár hónapja az Éjsötét árnyék szkriptjénél már kiderült, hogy ő sincs birtokában a megfelelő arányérzéknek, ha idegen műfajok rokonításáról van szó, és ezt most is igazolja. Egy ilyen címnél ugyanis elengedhetetlen lenne az önirónia, a laza beszólások, Smith ezt azonban nélkülözi és megpróbál súlyt adni egy olyan történetnek – Bekmambetovval karöltve – ahol a kezdetben gyerekkori traumától szenvedő Lincoln az ügyvédi, majd politikai karrier mellett (előbbi kettőt egy huszárvágással elintézi a film) vámpírokat gyilkol. Különösen fájó az egészben Tim Burton produceri szerepvállalása, akit most kellene elvonóra küldeni, mert az LSD kártékony hatásai már a munkái minőségére is rányomják a bélyeget.

A vámpírvadász Abe Lincoln, ha a filmtörténelemnek nem is, de műfajának egy igencsak ellentmondásos alakja lett, amit az sem ment meg a feledéstől, hogy Rufus Sewell megint kisujjból hozza a főgenyát, vagy a címszereplőt alakító Benjamin Walker a béna dialógusok ellenére is jó. Mert egyébként az. A filmről ez már egyáltalán nem mondható el. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=rQTaCJcTVVg[/embed]

Oldalak: 1 2