Álcák Csapdája – Kritika

Pedig az alapszituáció – igaz, unalomig elcsépelt – de korrekt. Paul Shepherdsont, a visszavonult CIA-ügynököt, visszahívják, mikor az egyik szenátor meggyilkolását összefüggésbe hozzák egy volt szovjet kémmel, Cassiussal. Cassius volt az egyetlen olyan kém, akit Shepherdson nem tudott elkapni, és meg van róla győződve, hogy valaki leutánozta az anonimitás mögé burkolózó kém módszerét. Egy fiatal FBI-elemző Bear Grylls  Ben Geary azonban más véleményen van. Ezután együtt nyomoznak a húsz éve eltűnt Cassius után, de ahogy az lenni szokott senki és semmi sem az, aminek látszik.

A történet minden elcsépeltsége ellenére hellyel-közzel működik. Azonban az egészből hiányzik az egyik legfontosabb hozzávaló: a feszültség. Nem érezni az események, a gyilkosságok súlyát, mint ahogy Gere mindvégig derekasan próbálkozik hozni a megtört CIA-ügynök figuráját, valahogy mindvégig hiteltelen marad a szerepben. Ennél fogva hiába van az oldalán az újoncot korrektül hozó Topher Grace (Pókember 3, Ragadozók), vagy a néha feltűnő, CIA fejest alakító vén róka, Martin Sheen (Apokalipszis most, Tőzsdecápák), az ő karaktereik is végtelenül sablonosak.

Azonban nem a színészeket kell okolni a film hibáiért, hanem az elsőfilmes rendező Michael Brandt-et. A derék úriember eddig forgatókönyvíróként tevékenykedett – egyébként jelenlegi filmünk scriptjét is másodmagával jegyzi – viszont eddigi egyetlen kiemelkedő munkája a 2007-es Börtönvonat Yumába volt, azon kívül olyan, nem túl magas színvonalú filmeknél működött közre, mint a Halálosabb Iramban, vagy a Wanted. Ebből is látszik, hogy Mr. Brandt nem több egy középszerű iparosnál, és volna még mit tanulnia. A rendező nem csinál többet, mint egymás után ledirigálja a jeleneteket, de az azokat összetartó koherens erő hiányzik.

Minden negativitásom ellenére azt kell mondjam, a film egyáltalán nem vállalhatatlan. Ugyan 2011-ben eléggé elcsépelt és bátor dolog előjönni a szovjet fenyegetéssel, és a film az egyik legnagyobb fordulatot már a trailerben ellőtte, volt olyan pillanat, amin még én is nagyokat pislogtam, és be kell vallanom, kíváncsi voltam hova futtatják ki a sztorit. Persze ez még kevés az üdvösséghez. Ahogy korábban írtam, az egészből hiányzik a feszültség és az a kevés akciójelenet, ami van sem lépi túl egy Gyilkos számok epizód látványvilágát. Természetesen nem Bourne-szintű akciókat vártam (csakhogy a kémes témánál maradjunk), csupán annyit, hogy mint néző érezzem az események súlyát, ahelyett, hogy a szereplők hosszú perceken keresztül csak beszélgetnek – amit egy biztosabb kezű rendező-forgatókönyvíró garantáltan jobban kihasznált volna. Az Álcák csapdája tipikus példája annak, ami ugyan nem gyalázza meg a kém-thriller műfaját, de az égadta világon semmit nem is ad hozzá.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=Eark6GOq-o0[/embed]

 

Oldalak: 1 2