A legutolsó jégkorszak környékén járunk, egy törzs életét köetjük nyomon. A fiatal Keda (Kodi Smit-McPhee) épp az első vadászatán vesz részt, ami azzal végződik, hogy egy bölény felökleli. Társai halottnak hiszik, a fiú azonban életben marad és haza akar térni. Az út tele van veszéllyel, ám egy farkas képében hősünk nem várt társra lel.
A film első fele a prehisztorikus időket hivatott bemutatni, a törzs életével, szokásaival, hierarchiájával. Keda a törzs vezetőjének fia, akinek bizonyítania kell a vadászat során. Ő természetesen sokkal inkább a szívére hallgat, mintsem ösztönlény lenne, emiatt alakulhat ki később barátság az ember és állat közt. Tudjuk mi fog történni a vadászat során, mégis érdekes volt betekintést nyerni a felkészülésbe, a mindennapi teendőkbe. A tragédia bekövetkeztével a cselekmény is más irányt vesz. Keda kezdetben kétségbeesetten hívja apját, majd rájön, hogy magára van utalva, s az eddig szerzett tudását kell hasznosítani ahhoz, hogy élve keveredjen ki ebből a kalandból.
Ez a szegmens nincs hosszúra nyújtva, hamar bejön a képbe a címszereplő farkas, hogy aztán egymásra utaltságuk okán új távlatokat fedezzen fel a film. Az ismerkedési fázis, a másik bizalmának elnyerése mind szórakoztató és szívmelengető elemek. Külön élmény a ma is ismeretes bevett dolgok kezdeti kibontakozását figyelni, úgymint az állat fürdetése, a dominancia kialakulása vagy éppen az a bizonyos bot eldobós/visszahozós játék. Mindkét fél tudja, hogy a másik segítségével könnyebben életben marad, a táplálékszerzés egyszerűbben megy, valamint egymás védelme is előtérbe kerül. Így lesz szépen lassan családtag a korábbi ellenséges veszélyforrásból.
Ami azonban kiemeli az Alfát a zsáner többi szereplői közül, az a látvány. Az 50 millió dolláros büdzsé manapság nem számít soknak, ehhez képest a vizualitás szemkápráztató. Nehéz jól meganimált, "nem élő" állatokat vászonra vinni, s bár itt-ott kilóg a lóláb, a kidolgozásuk kellően aprólékos és precíz. Nem hat műanyagnak a látvány, ebben viszont hatalmas szerepe van a fényképezésnek. Elképesztő nagytotálokat kapunk, pazar áthallásokkal és olyan természeti képekkel, hogy már csak ezért megéri IMAX-ben nézni a filmet.
Ami képi világban kifizetődik, az sajnos tartalmilag elvész. A történet önmagában még rendben van, de a cselekmény hemzseg a lyukaktól és a következetlen szituációktól. Tény, hogy nem egy A visszatérő szintű kálváriát vártam Albert Hughes rendezőtől, de Keda túl gyorsan felépül, nincs idő megélni a szenvedését. Ki kell emelnem azt a részt is [spoiler], amikor a fiú visszaküldi Alfát a falkájához, majd a következő jelenetben, mintha mi sem történt volna, az állat feltűnik és megmenti a fiút [/spoiler]. Hiába hatásos dramaturgiailag, teljesen megalapozatlan és felszínes elem.
Ezen felül az összkép tudományos mivoltát is ki lehet kezdeni. Nem kell tűpontosan követni a földtörténeti korok hitelességét, de alapvető hibákkal találkozunk. Gondolok itt arra, hogy mit keresnek hiénák Európa ősében vagy a farkas nemére. Az állat ugyanis szuka, holott egy falkát mindig az alfa-hím vezet. Nem egetverő problémák, de olyan apró bakik, amik egy idő után zavaróvá válnak.
Ha ezeket el tudjuk engedni, akkor kellemes kikapcsolódásban lesz része egész családnak. A mesés látvány, McPhee remek alakítása és az "ember legjobb barátja" szólás eredete, mind olyan tényezők, amik miatt érdemes átélni ezt a kalandot. Főleg állatbarátoknak.