Alkonyat – Hajnalhasadás: I. Rész – Kritika

Megtörténik végre a nagy pillanathoz: Bella és Edward összeházasodnak, hogy boldogan éljenek örökkön-örökké – a szó szoros értelmében. Mindenki nagyon boldog – Jacobot leszámítva persze – azonban az idillikus brazíliai nászutat megtöri a felismerés: Bella valamilyen csoda folytán teherbe esett. (Hát igen. Aki vámpírokkal lóg, szexuális felvilágosító óra helyett, az ne csodálkozzon, ha egy mini-Alien rágja belülről a hasfalát.) A vámpírok tehetetlenek, Bella azonban úgy dönt, megtartja a kis vérszívót, még ha az az életébe kerül is, ami viszont a farkas kolónia és a vámpírok törékeny békéjének felborulásával jár.

Ha megfigyeljük a fent leírtak elég tömören összefoglalhatók (házasság, nyáladzás, teherbeesés, nyáladzás, konfliktus, szenvelgés) és tényleg nem történik semmi igazán érdemleges a két óra alatt. Pedig az első fél óra kifejezetten élvezetes. Az esküvő és az alatta elszórt humormorzsák – különösen a köszöntőbeszédek – igazán megmosolyogtatóra sikeredtek, viszont már itt feltűnik – kb. Jacob megjelenésénél egy időben – hogy a „történet” nem halad előre, és a konfliktusnak számító teherbeesés is csak az első óra környékén történik meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt követően nem ül le az egész komolynak szánt párbeszédekben, amit megkönnyít, hogy az egész film alatt egy (azaz egy!) igazán mozgalmas jelenet van – jobb szó híján nevezzük akciónak – ami a film utolsó negyedében történik, de ez is követhetetlen a gyors vágások miatt.

A színészek továbbra se tudnak mit kezdeni a szereppel, de abba ne menjünk bele, hogy ez az alapanyaghoz való túlzott ragaszkodás, a rendezői instrukciók, vagy a színészi tehetség teljes hiányában történik e. Pattinsonnál érzékeltem enyhe fokú fejlődést, legalábbis most kevesebbszer vágott szenvelgő arcot, mint eddig. Lautner se a színészi eszköztáráról lesz híres, mert ezzel a teljesítményével pár éven belül valamelyik helyszínelős sorozatban köt ki (rossz hír a női rajongóknak, hogy csak egyszer veszi le a pólóját, azt is az első percben). Azonban még az ő játékuk is korrektnek nevezhető a Bellát „alakító” Kristen Stewart mellett. Az egy dolog, hogy még mindig képtelen csukva tartani a száját, de arc játéka már Steven Segaléval vetekszik, azzal a különbséggel, hogy Segal legalább szórakoztató. Viszont még így is azt mondom, hogy telitalálat az unszimpatikus Bella szerepében, amivel csak az a baj, hogy ő a főhős, akinek példát kellene mutatnia közönségének. Ez a csaj ugyanis képes elhagyni a saját családját azért, hogy egy olyan sráccal legyen – aki több mint száz évével egy érzelmi analfabéta – akit alig ismer. Mindezek tetejében az önzőségével képes nyomorba dönteni a körülötte lévők életét, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag mégis szeretik. Nem is beszélve az olyan problémákról – amik ugyebár a könyvből erednek – mint a nem is annyira burkolt pedofília.

A rendező Bill Condon (Kinsey, Dreamgirls) hasonlóan a Harry Potter és a Halál Ereklyéihez ezt a filmet is két részben készítette el (a varázslótanonc példáját követi Peter Jackson is A Hobbittal), csakhogy míg ott a sűrű cselekmény indokolta a két részre bontást – igaz ott is lassú tempójú volt az első rész – itt egyértelműen a pénzszag dominált. Az alapanyaghoz ő se tudott semmi érdemlegeset hozzá tenni (nem is nagyon lehetne), viszont nem is lett annyira vontatott, mint a második rész Újhold. Ahogy a kritika elején is jeleztem, nem utálom az Alkonyatot, mert egyszer végig lehet nézni/szenvedni akármelyik epizódját, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ez a széria rossz, ami továbbra is kielégíti egy bizonyos réteg igényét. Maximum ezen igény igényességén lehetne vitatkozni, mert egy romantikus történetnek – készüljön az akármilyen korosztálynak is – nem kell feltétlenül ostobának lennie.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=sRUhxSJnZ0M[/embed]

Oldalak: 1 2