Mindenekelőtt leszögezném, hogy négy, azaz 4 Amerikai pite film létezik. A klasszikus trilógia és a 2012-es A találkozó. A többi felvonás Stifler öccsével csak az eredetik farvizén elevickélő marhaságok, melyek finoman szólva sem hozzák a színvonalat. A Girls' Rules szintén egy, a pitével takarózó, de jóformán semmilyen formában nem méltó "folytatás", s ha manapság úgyis trendi mindent csajos szemszögből bemutatni, akkor miért pont ez a cím maradna ki? A kérdés természetesen költői, a végeredményt látva főleg.
Adott négy végzős középiskolás lány, többnyire boldogok, de valami hiányzik az életükből. Paktumot kötnek, hogy a szalagavató bál előtt mindenki rendbe szedi a szerelmi világát. Érkezik egy új srác a városba és történetesen mind a négyen őt szemelik ki szőke (adott esetben barna) hercegnek, fehér lovon.
Kezdjük a karakterekkel. A főhős Annie (Madison Pettis) célja, hogy végre szexeljen a barátjával, mert nagyon gáz, hogy 17 évesen még szűz (nyilván). Michelle (Natasha Benham) a diáktanács elnöke, igazi mintagyerek, noha olyan dildó és vibrátor gyűjteménye van, hogy egy kelet-német pornófilm elégedetten csettintene. Ő egy hozzá méltó intellektuális férfit szeretne. Kayla (Piper Curda) sajátos stílusú, karakán személyiség (értsd: elmebeteg, bipoláris, figyeleméhes némber), aki azt szeretné, hogy a barátja képes legyen kompromisszumot kötni (hogy mire fel akar ilyet ez az elviselhetetlen kretén, azt ne kérdezzétek). Végül itt van nekünk Stephanie (Lizze Broadway). Kitaláljátok mi a vezetékneve? Igen, Stifler! Mert Stiflernek nyilván van egy húga is, hogy el lehessen mondani: ez egy pite film. Szóval Stephanie egy olyan srácot szeretne, akivel nem csak egyéjszakás kalandba bonyolódik.
Íme az alapszituáció, a konfliktust pedig az szolgáltatja, hogy mindenki az új srácra nedvesíti a bugyiját. Ebből egy bájos, frappáns helyzetkomikumokra épülő tinivígjátékot is ki lehetne hozni, de a Beethoven 6 és a Skorpiókirály 4 neves rendezője, Mike Elliott azért ennyire nem tehetséges sajnos. Helyette minden létező sablont ellőnek a filmben, itt pedig nem túlzok. Negyed óra után megmondja bárki, hogy mi lesz a végkifejlet, a mellékalakok cseppet sem feltűnően azért lettek beemelve, hogy konfliktushelyzet helyett szépen mindenki megtalálja a magának való párt. A cselekmény semmi meglepetést, vagy egyedi húzást nem tartogat, de talán a poénok mentik a menthetőt.
Elhittétek mi? A fenéket. A Girls' Rules-ban azon kell nevetni, ahogy Michelle nekifut cseppet sem művi módon a szekrénynek, vagy valakit kockának hívnak, mert olvasta a Harry Pottert. Egyetlen jeleneten mosolyodtam el, amikor Annie Nagy Ervin kinézetű apja burkoltan beoltja lányát, hogy ne legyen "faroktorlasz" és viselkedjen rendesen. A pite filmek bája abban rejlett, hogy a kínos, szexuális töltetű, prosztó humort is képesek voltak kacagtató köntösben prezentálni. Ehhez persze kellettek szimpatikus szereplők és jól megírt dumák, szituációk, de Elliott műve még csak nem is polgárpukkasztó, szimplán fárasztóan semmilyen. A fináléra érkezik a giccsparádé, mert eddig aztán minden rendben ment és jöhet a lassúzás a digitális öngyújtókkal a magasban (te jó ég, de öreg vagyok én már ehhez). A focipályán felállított sátras beteljesülés pedig… tényleg ennyire hülyék a mai tinik? Újabb költői kérdés.
A lényeg ennyiből leszűrhető, a Girls' Rules teljesen felesleges alkotás, ami nem csak a klasszikus pite filmekhez, de egy középszerű vígjátékhoz sem ér fel. A négy főszereplő közül minimum kettő embertelenül irritáló, de szimpatikusnak egyiküket sem lehet nevezni. A hallgathatatlanul ócska popdalokkal, kínosan gyenge és erőltetett poénokkal teletűzdelt cselekmény már csak hab a tortán (vagy pitén), nem is beszélve a sablonzuhatagról és a prűdségről. Továbbra is négy Amerikai pite film létezik, ezt a semmilyen fércmunkát pedig jobb lesz, ha gyorsan elfelejtjük.
