Egy film, ami bizonyítja, hogy a szex nem csak fiatalon, de akár hatvan fölött is zavarba hozhatja az embert, valamint hogy egy romantikus mozi is lehet elgondolkodtató.
Hirdetés
Adva van egy a hatodik x-et taposó, 31 éve házasságban élő pár, Kay és Arnold. Előbbi érzi, hogy férjével kezdenek elidegenedni egymástól, és felmelegítené a hitvesi ágyat, utóbbi szerint azonban minden a legnagyobb rendben. Kay végül kezébe veszi a gyeplőt, és elrángatja morgós férjurát Great Hope Springsbe, egy sikeres szexterapeutához, hogy segítsen rajtuk, ha még lehet.
A filmipar szemmel láthatóan kezdi felismerni, hogy nem csak a fiatalabb generációt érdemes megcélozni, hanem a középkorúakat is, erre volt ékes bizonyíték pár hónapja a brit színjátszás nagyjait felvonultató Marigold Hotel, vagy most a Hope Spring (a Woody Allen klasszikusát idéző magyar címet csak azért sem leszek hajlandó még egyszer leírni). Pelyhes állú társaival ellentétben ugyanis olyan általános igazságokat fogalmaz meg, melyek nemcsak az idősebb generáció számára lehetnek tanulságosak, hanem akármelyik generáció képviselőjének, akár volt (vagy van) komolyabb párkapcsolata az illetőnek, akár nem. A sok évi együttélés feltétlenül azt jelenti, hogy ismerjük is a másikat? Jó az, ha az apróságnak tűnő dolgokat a szőnyeg alá söpörjük? Egy probléma mennyiben múlik rajtunk és mennyiben a partnerünkön? Mindent megteszünk a kapcsolatunkért, hogy az harmonikus is legyen, ne csak működjön?
Csupa olyan kérdés, amelyek alapvetően fontosak és a film nem fél feltenni ezeket, hol szórakoztatóan, hol drámaian. Ezért is kár, hogy a sztori kifejezetten biztonsági játékot űz, különösen az utolsó harmadban. A jól bejáratott dramaturgiai klisék alkalmazása feleslegesen nyújtják a cselekményt, hogy aztán a jól megérdemelt Happy End-be torkoljon az egész. Azonban egy valamit nem lehet elvitatni Frankel mozijától, ezek pedig a színészek. Egy ilyen kamaradarab alapvetően kedvez a rutinosabbaknak, pláne ha olyan értő kezekben vannak, mint Frankel-é. Meryl Streep továbbra is Meryl Streep. Ha egy zsák krumplit kellene eljátszania a háttérben, akkor is minimum két Oscar-jelölés (Legjobb színésznő, Legjobb díszlet) lenne a jussa. A házasságába életet lehelni próbáló Kay pedig hálás szerep az immár háromszoros Oscar-díjas színészlegendának, aki most is kihozza figurájából a maximumot. A terapeuta szerepében Steve Carell most egyszer sem tör ki grimaszokban, vagy tör ki vicces monológokban, mégis elhisszük neki, hogy szakmája egyik legjobbja. A film abszolút meglepetése azonban Tommy Lee Jones. A bulldog képű, morgós figurák nagymestere lényegében most is a szokásos formáját hozza, de ahogy a történet előre haladtával karaktere folyamatosan feloldódik, az éppúgy képes az ember arcára mosolyt csalni, mint könnyeket.
Ahogy írtam az Amit tudni akarsz… nem újítja meg a műfajt, a fiatalabbakat elriaszthatják az idősebb színészek (vagy ha az nem, akkor azok szexuális kísérletezései), talán klasszikus se válik belőle, de témájának és tálalásának köszönhetően sokaknál felérhet egy párterápiával, ami egy kicsit megmelengeti azt, ami már kihűlt. Ez pedig egy jó romantikus film igazi ismérve.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=-Tr7M6iroaE[/embed]
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
