Aranyhaj és a nagy gubanc - Kritika

Rapunzel egy ifjú lány, épp a 18. születésnapja közeledik és egész életében egy toronyban élt. Ajándékként azt kéri az elraboló boszorkától, hogy had láthassa a "csillagokat" az égen, mert úgy érzi, hívják őt. Természetesen a "pótmama" ezt nem engedi, az ő egyetlen célja, hogy örökké éljen Rapunzel haját felhasználva. Az a több méter hosszú hajtömeg ugyanis különös varázserővel bír: meggyógyít minden sebet, és megfiatalítja azt, aki erre vágyik. Kiegészítésként pedig jó zseblámpának is.

Itt persze becsöppen egy délceg herceg a történetbe, aki kimenti majd a toronyból és boldogan élnek amíg meg nem halnak - gondolnánk. Ezúttal viszont - bár tényleg jóképűnek lett szánva - egy tolvaj érkezik, aki véletlenül kerül a toronyhoz, a király katonái elől menekülve. Rapunzel sikeres üzletet köt a rablóval: ha megmutatja neki azokat a "csillagokat", melyek mindig csak a születésnapjakor vannak az égen, visszaadja az ellopott zsákmányát. Itt veszi kezdetét egy olyan kaland, ami bár teljesen egyértelmű az elejétől fogva, mégis tud nyújtani némi újdonságot. A fiús dologról annyit, hogy Rapunzel úgy használja a haját, mint Indiana Jones az ostorát, és legfőbb fegyvere egy serpenyő (ami ténylegesen a leghatékonyabbnak bizonyul). Valamint nem emlékszem a kicsiknek szánt mesékben olyan jelenetekre, mint például egy gát szakadása, és az ezzel járó rombolás. Valószínűleg ez a fiúk "pusztító természete" miatt került be.

Történet szempontjából tehát elég kiszámítható, mégis különlegessége, hogy a film végéhez közeledve folyamatosan komolyodik a hangulat. Eleinte  egyértelműen a 6-7-8 éveseknek szól, majd a végére már a Szinbád és a hét tenger legendájához hasonlóan, akár 14 éves körül is élvezhetőnek bizonyulhat. Természetesen nem ajánlom ettől függetlenül azon idősebbeknek, akik egy komolyabb akció-animációt szeretnének látni, mert tényleg csak az utolsó húsz percre igazak az előbb elhangzottak.

A Disney mindig híres volt a bámulatos látványvilágáról, ez itt sem alakul másképp. A zöld erdők mondhatom, meseszépek, az arcok - bár nyilván direkt nem realisztikusak, - tökéletes mimikával örülnek, szomorkodnak vagy egyáltalán léteznek. A pálmát viszont egyértelműen a rejtélyes "csillagok" viszik, a készítők pedig nem hagyhatták ki, hogy ne itt jelenjen meg az első romantikus szál is. A kétnemű műfajhoz nem csak akciót, de egy csipetnyi humort is hintettek. Pontosabban egy jó nagy kanálnyit, ugyanis tele van igazán egészséges humorral, amit a kicsik, de talán a nagyok is egyformán élvezhetnek. Megjegyzem, ez azért elég szükséges volt, hogy ne laposodjon el a történet. Egy klasszikus mese sem létezhet viszont énekek nélkül, így ez a film sem különb. Bár körülbelül három számban merül ki a dallamvariáció, a szöveget gyakran változtatgatták az eseményeknek megfelelően. Az egyetlen gond vele az, hogy nem a szép dallamos muzsikát halljuk, hanem néhol inkább a Miley Cyrus-féle popposabb stílusra hajazó, új formát.

A Disney tehát új fába vágta a fejszéjét, közben mégis megmaradt féllábbal a már ismerős terepen, ám nagy szerencséjére nyert ügye van. Nathan Greno és Byron Howard rendezők, akiktől olyan sikerfilmeket láthattunk már, mint a Volt, a Mulán vagy a Lilo & Stich, most valami újat hoztak. Az Aranyhaj és a nagy gubanc egy érezhetően modernebb mese lett (középkori köntösben), ami jó példát mutathat a később megjelenő rajzfilmeknek is. https://www.youtube.com/watch?v=02GWrs4BJ7M

Oldalak: 1 2