Testépítő, filmsztár, politikus, üzletember. Ha néhány szóban jellemezni kéne Arnold Schwarzeneggert, ez a leírás sematikussága ellenére átfogó képet nyújtana róla. Az életét bemutató háromrészes Netflix-minisorozat, az Arnold hasonló tematikára épül. Az első epizód a sportolói karrierjét mutatja be, a másodikban áttekintjük a színészi pályafutását, majd végül szóba kerül az akciósztár politikai tevékenysége is.

Azt már itt az elején le kell szögezni, hogy az Arnold nem tűpontos adaptálása Schwarzenegger Emlékmás: Életem hihetetlenül igaz története című életrajzi könyvének, mely valamivel több időt szentel a részleteknek.

Ebben a három, körülbelül hatvanperces epizódban kapunk egy átfogó képet a színész életéről egészen gyerekkorától napjainkig, aki már fiatalkorában tudta, hogy egyszer maga mögött fogja hagyni szülőhazáját, Ausztriát, és szerencsét próbál az Egyesült Államokban.

A vázlatosabb áttekintés ellenére nem arról van szó, hogy az Arnoldot felesleges megnézni, mert akik nem olvasták a könyvet, vagy pusztán eddig felületesebben követték Schwarzenegger pályafutását, számukra bőven akad izgalmas szemezgetnivaló az eseménydús életútból. Egyvalamit azonban fontos észben tartani: Schwarzenegger a sorozatban többször is hangsúlyozza (főként, amikor a színészi karrierje van terítéken), hogy színészként is feladatának érzi az adott premierfilmjét népszerűsíteni. Ez az ún. self-branding végigkísérte az életét, és erre mi sem egyértelműbb bizonyíték, mint hogy néhány évvel később felcsapott Kalifornia kormányzójának. Ennélfogva kétségtelen, hogy az Arnold ennek az attitűdnek egy újabb produktuma, melyet ugyan nem ő maga rendezett, hanem Lesley Chilcott, bizonyára volt némi beleszólása a sorozat felépítésébe és megvalósításába.

Az Arnold elsősorban a "nincs lehetetlen" tézis bizonyításaként szolgál, melyet számtalan példával és eredeti bejátszással alátámaszt (a sportban, a filmiparban és a politikában elért eredményeit most hadd ne én részletezzem), és emellett érintőlegesen kényesebb témákkal is foglalkozik. Bepillantást nyerhetünk a sikereket sikerekre halmozó Schwarzenegger életének árnyoldalába is, kezdve a politikai karrierje során felmerült szexuális zaklatások vádjaival vagy a magánéleti problémáival.

Nem feltétlen előnyös egy még kvázi élő legendáról életrajzi filmet/sorozatot készíteni, mert a hitelesség könnyebben csorbulhat, de Schwarzenegger esetében (minden fenntartással együtt) talán kivételt lehet tenni. Ez az ember ugyanis csakugyan a semmiből építette fel magát, aki nem elég, hogy külföldiként sikeresen beilleszkedett egy addigiaktól merőben eltérő kulturális közegbe, de sportolóként, filmsztárként és politikusként is világhírnévre tett szert. És ki az, ha nem ő, akitől mindenképp első kézből szeretnénk hallani a tapasztalatait? Na, ugye. A sorozatban rajta kívül megszólal többek között James Cameron, Jamie Lee Curtis és Linda Hamilton, sőt szót kap még Sylvester Stallone is, akivel egymásra mindvégig rivális akciósztárként tekintettek (ezt ki is mondják az interjúban). 

Mondanivaló terén nem árul zsákbamacskát az Arnold, viszont főleg közép-európaiként különös élmény látni egy ilyen mértékű felemelkedést, melyen Schwarzenegger keresztülment. Lehet azt mondani rá, hogy az üzenete közönséges és általános, de az ő szájából azért egy fokkal hihetőbb, mint egy öltönyös motivátoréból. Az amerikai álom elérése azonban korántsem jár felhőtlen boldogsággal: Schwarzi nyilatkozataiból egyértelműen átjön az a kompetitív hozzáállás, melynek betudható egyrészt a sikerhullám, másrészt az állandó elégedetlenség. Példája egyszerre keserédes és felemelő, amiből mi főleg a megsüvegelendő eredményeket láttuk.

Az Arnold egy kompaktul összerakott önigazolás Schwarzenegger szempontjából, amit lehet hiúságnak nevezni, de főhősünk magabiztos kiállásán mégsem érződik mindez. Ő csupán elért mindent, amit lehetett. Generációkat szórakoztatott filmjeivel évtizedeken keresztül, republikánusként sikerült elhódítania Kaliforniát (ezzel némileg egyesíteni tudta az alapvetően széthúzó republikánus-demokrata tengelyt), de lássuk be, hogy mi, filmrajongók valószínűleg az előbbiért szeretjük és tiszteljük az öreget igazán.