Az ezredforduló környékén a kimért angolokról kiderült, hogy humor mellett a romantika legnagyobb ismerői közé tartoznak. Ez a két, könnyűnek tűnő, ugyanakkor igen nehéz – és még nehezebben vegyíthető – stílus lényegében két emberben ötvöződött: az egyik Richard Curtis, aki olyan filmek forgatókönyve mögött állt, mint a Négy esküvő és egy temetés, a Sztárom a párom, vagy az Igazából szerelem, a másik pedig természetesen ezen mozik főszereplője, Hugh Grant. Azonban a fent említett Igazából szerelemmel olyannyira tökélyre fejlesztették a romantikus komédia műfaját, hogy azóta nem csak Gary Marshall majmolta lassan minden ünnepnapon (Valentin-nap, Szilveszter éjjel), hanem maguk az angolok sem tudtak felnőni ahhoz a bizonyos, maguk által felállított mércéhez, amihez hozzájárult az is, hogy Hugh Grant szépen kiöregedett az esendő balek szerepköréből. Azonban az Az a bizonyos első év könnyedén lehet még a fény az alagút végén.
Az a bizonyos első év – Kritika
A hűvös britek egyre kevésbé a régiek, de szerencsére még nem is eléggé újak a romantika frontján.
Hirdetés
Hirdetés