Az elnémultak - Kritika

Hammerék egy közepes, túlzottan modoros horrorral erőltetik a visszatérést. Valahogy mindig ódzkodok azoktól a horrorfilmektől, amelyek már az első inzerttel arra figyelmeztetnek minket, hogy az elkövetkezendő másfél/két órában látható események igaz, megtörtént események nyomán történtek. Úgy tesznek, mintha tudnák: a történet önmagában nem elég izgalmas és érdekfeszítő ahhoz, hogy felkeltse az egyszeri néző figyelmét. Ezzel nem feltétlen az a célom, hogy megkérdőjelezzem a történet igazságmagvát (nem kétlem, hogy a sok zsánerfilmes körítés és bikflang mögött egy olyan sztorit mesél el, mely valahol, valamilyen formában megtörtént), csupán arra akarok rávilágítani, hogy a legtöbb esetben ezek a trükkök öncélú módon vannak felhasználva.

Oldalak: 1 2