A remake gála egy újabb versenyzője szállt ringbe a nézők kegyeiért, de a meccs végére megfáradtan, erőtlenül, de közel sem szégyenteljesen kapott ki veterán ellenfelétől.
Hirdetés
Már csak azért sem, mert a film teljesíti azt az alapvető funkciót, amit elvárunk egy ilyen produktumtól: szórakoztat. Közel sem maradéktalanul, hibák is akadnak benne szép számmal és az eredeti film rajongói is biztosan ízekre fogják szedni – és azt se lehet mondani, hogy minden alap nélkül – de manapság ritka az élvezetes sci-fi a mozikban, ami van, azt pedig meg kell becsülni. Az emlékmás pedig abszolút ilyen. Len Wiseman (Underworld 1-2, Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed) egy valóban impozáns cyberpunk világot álmodott a vászonra, ami tökéletesen megidézi hangulatában a műfaj fénykorát, a ’80-as, és némileg a ’90-es évek sci-fijeit, ugyanakkor ráismerni benne a mai egyre letisztultabb és gyorsabb technológiát használó világunkra.
Ez viszont csupán a külcsín, mert a belbeccsel már vannak gondok. A készítők ugyanis akármennyire fogadkoztak, hogy a film közelebb lesz Philip K. Dick Emlékárusítás nagyban és kicsinyben című novellájához, mint a 22 évvel ezelőtti Verhoeven mozihoz, már az előzetesekben szemet szúrt, hogy az eredeti film összes jelentős momentumát belepakolták az új változatba. És a film legfőbb problémája ezekben a javarészt ötlettelenül újrahasznosított jelenetekben érhető a leginkább tetten, ami egy remake esetében súlyos probléma: az ég egy adta világon semmi pluszt nem ad az eredetihez képest.
A sztori lényegében semmit sem változott, azt leszámítva, hogy itt a szereplők nem hagyják el a bolygót – azért egy megjegyzés a Marsra futja – és ez azért is bosszantó, mert a történet aktualizálásában lényegesen több rejlett. Colin Farrell karizm(áj)a nem ér fel az Osztrák Tölgyéhez, karaktere csak fut, szalad A pontból B pontba, de az elveszettség, a bizonytalanság érzése nem elég erőteljes, főhőse így – a cselekménnyel együtt – érdektelen marad, pedig nem egy jelenet megkövetelt volna tőle néhány egysorost. Ez igaz a többi szereplőre is: Jessica Biel nem több, mint a kötelező oldalborda, minden fajta mélység nélkül, Bill Nighy pár perces feltűnésében üres bölcselkedéseket tesz, Bryan Cranston pedig egyszerűen csak gonosz. Kate Beckinsale viszont – korlátozott színészi játéka ellenére is – rém élvezetes alakítást nyújt, a filmet mégis az ő karaktere sínyli meg a leglátványosabban, mivel rendező férjura addig tartja bent a (végére ellaposodó) történetben, ameddig csak tudja.
Mégse lehet azt mondani Az emlékmásra, hogy rossz film lenne, mert az elejétől a végéig leköti nézőjét – még ha a történet újra felmondása nélkülöz mindenfajta meglepetést is – sodró lendülete, és a valóban magával ragadó sci-fi környezete pedig így is képes egy önfeledt két órás szórakozást nyújtani. Persze sokaknak ez a remake se lesz több, mint egy újabb rossz emlék.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=3hRTW0lTtOM[/embed]
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
