A 2000-es évek elején még csak délibábos messzeségben tünedezett fel a 3D-s animációs technológia a rajzfilmsorozatok piacán, így a Cartoon Networkhöz hasonló mesecsatornákat a klasszikus grafikai megoldásokkal megvalósított műsorok dominálták. A 90-es évek gyermekei vagy a korábbi nemzedékek még biztosan emlékeznek, micsoda kavalkádból lehetett válogatni az akkor szinte még mindig csak angol nyelven sugárzó Cartoon Networkön: Dexter laboratóriuma, Scooby-Doo, Johnny Bravo, csak hogy néhányat említsünk.
A felsorolt rajzfilmek jól behatárolható epizodikus sémát követtek a történetvezetésben, grafikai szempontból pedig nem sok újdonsággal kecsegtettek. Ám Genndy Tartakovsky meséje egy időutazó szamurájról, Szamuráj Jackről, sok mindenben formabontónak bizonyult. Tartakovsky jellegzetes stílusát kilométerekről fel lehetett ismerni annak különleges színvilága, sokrétű karakterei, illetve világépítése miatt. Nem csoda, hogy A pap - Háború a vámpírok ellen (The Priest) című 2011-es vámpíros film egyetlen emlékezetes jelenete a történetet felvezető párperces animáció volt a vámpírok és az emberek háborújáról, amit Tartakovsky készített.
A látványvilág mellett azonban a Szamuráj Jack történetmesélésben is forradalmi volt, tekintve, hogy inkább az élőszereplős sorozatok mintáját követte: adott volt egy főgonosz, egy disztopikus világ, illetve az azt benépesítő mindenféle népek, akik hajlamosak voltak interakcióba lépni egymással, nem csak egymástól különálló buborékokként lézengtek egy-egy rész erejéig. Tartakovsky képes volt arra, hogy a címszereplőn és ősellenségén kívül kevés, ámde annál izgalmasabb karaktereket is tévéképernyőre vigyen.
Az alakváltó gonosz, Aku és Jack harca négy évadon keresztül szögezte oda a sorozat szerelmeseit a Cartoon Networkre hangolt tévék elé, majd hirtelen véget ért, mindenféle lezárás nélkül. Bár mese köntösbe volt bújtatva, a hangulata sokkal komorabb volt, mint a csatornán futó többi mesesorozaté. Tartakovsky mondhatni megelőzte a korát, hiszen manapság már nem egy felnőtteknek vagy idős kamaszoknak szóló rajzfilmsorozat uralja a csatornákat. Több mint egy évtizednek kellett eltelnie, míg tavaly meg nem történt a várva várt bejelentés: a Szamuráj Jack egy utolsó, 10 részes évaddal megkapja a neki járó befejezést, ami a napokban véget is ért az Adult Swimen.
Tartakovsky az eltelt időszak alatt láthatóan nem ült a babérjain - elvégre megrendezte a Hotel Transylvania első két részét -, nem zárkózott be a saját kis tornyába, szenvedve az unalomtól, mint tette azt Aku a negyedik és ötödik évad között eltelt 50 év során. Tartakovsky bölcsen felismerte, hogy Jack történetét most már el lehet olyan formában mesélni, ami a 2000-es évek elején még csak vágyálom lehetett egy olyan csatornán, mint a gyerekbarát Cartoon Networkön.
Ez eredményezte azt, hogy az utolsó évad első fele minden eddiginél borúlátóbban mutatja be Jacket, és az Aku gonoszsága által uralt világot. Mint az az új főcímből is kiderül, Jack nem öregszik, de az elveszített kardja nélkül tehetetlen Akuval szemben. Egyetlen reménye továbbra is az, hogy visszajusson a múltba, ám az összes időportál bezárult időközben. A torzonborz szakállat növesztő, ápolatlan Jack teljesen reményvesztettként indul neki az évadnak. Már csak a szamurájok kötelessége hajtja a csatákba, de legszívesebben kibújna előlük. Nyoma sincs annak az optimista, mindig segítőkész és önfeláldozó szamurájnak, akit megismerhettünk az első négy évadban. Helyette egy céltalan, lézengő figura, aki csak bolyong a nagyvilágban.
Szerencséjére azonban a gonosz nem feledkezik meg róla, és továbbra is el akarja tenni őt láb alól, ami kellő katalizátora lesz Jack számára, hogy felemelkedjen a gödörből, ahová taszította saját magát. A túlélési ösztön Jacknél is életbe lép, ám mielőtt visszatérhetne a régi ösvényhez, előbb húsvér személyekkel is végeznie kell, ami egy váratlan, de elkerülhetetlen fordulat volt a sorozat történetében.
A megviselt Jacknek végül paradox módon Aku bérgyilkosainak egyike, Ashi hoz megváltást. Amíg hősünk egyre inkább eltávolodik a szamurájok elveitől, addig az Akuból kiábrándult Ashi utazásain keresztül a nézők emlékezetét is felfrissíti Tartakovsky, hogy Jack mennyi mindenkinek segített önzetlenül az első négy évad során, akik mind hálával adóznak érte. Aki csak ezután tekintené meg az ötödik évadot, annak ezúton is jeleznénk, hogy nem feltétlenül szükséges előtte végigdarálni az előzményeket, mivel a flashbackeknek hála a lényegi mozzanatokról így is tudomást szerez a néző.
Tartakovsky kereteket és előre utalásokat is használ az utolsó tíz részben, ami a fináléra gyönyörűen összeáll. Aku a 101. epizód elején önreflektív módon vetíti le a Jack által megmentett népek számára az első négy évad főcímét a saját narrálásában, ahogy azt megszokhattuk tőle egykoron, ezzel is implikálva, hogy a kör bezárult, ezután nem lesz tovább. A gonosz és a jó végső összecsapása végül hozza azt, amit a sorozat megkövetelt, és a keserédes végkimenetel az ötödik évad hangulatát sem köpte arcul. Bár Jack sorsáért fáj kicsit a szívünk, az utolsó jelenet a főhőssel együtt a nézőt is rávilágítja arra, hogy az élet szépségeit semmilyen gonosz nem tudja elnyomni. Csupán észre kell venni őket, ahogy azt Jack is tette öt évadon keresztül, rengeteg kedves emlékkel gazdagítva eközben minket, nézőket, és saját magát is egyben.
Tartakovsky méltó befejezéssel hálálta meg azt, hogy megadatott az esély a Szamuráj Jack ötödik évadjára. A sorozat mindenképpen egyedi volt és sokáig az is marad a rajzfilmsorozatok palettáján, és aki majd valami hasonlót akar majd véghezvinni, annak igen csak magasra van téve a léc. Amíg ezt mások nem ugorják meg, szerencsére lesz alkalmunk újra és újra megnézni Samurai Jack kalandjait, hiszen Tartakovsky olyan gazdag és színes világot teremtett, ahova szívesen fogunk még visszatérni a jövőben.