Lindsay Lohan új romkomban tér vissza a képernyőre az első gyermeke születése után. Az ír kívánság kicsit sutácska film lett. De nézzük a részleteket!

Lindsay Lohan alakítja Maddie Kellyt, egy szerkesztőt, aki szerelmes az általa szerkesztett (és újraírt) könyv írójába, Paul Kennedybe (Alexander Vlahos). Az érzelmei miatt azonban nem látja, hogy a férfi mennyire önimádó és piperkőc, illetve hogy semmi közös nincs bennük. A szerelmét csak az anyjának, Rosemarynek (Jane Seymour) mondja el, aki az iowai Des Moines középiskola igazgatója. Maddie meg akarja vallani az érzéseit, azonban a legjobb barátja, Emma (Elizabeth Tan) és Paul összebarátkoznak, és azonnal egymásba szeretnek. Aztán hirtelen eltelik három hónap, és mindannyian Írországba utaznak, hogy részt vegyenek egy csodás esküvőjükön Paul vidéki birtokán. Maddie érzelmei azonban a hónapok során egyáltalán nem enyhültek a férfi iránt, így amikor Kildare-i Szent Brigitta, Írország védőszentje felajánlja neki, hogy teljesíti egy kívánságát, azt kéri, hogy ő menjen hozzá Paulhoz, és ne a barátnője.

A kívánság természetesen teljesül, de kiderül, hogy Szent Brigitta komisz egy szent, mivel úgy teljesíti a kívánságokat, hogy azok nem úgy alakulnak, ahogy az, aki kívánta szeretné, hanem úgy, ahogy szüksége van rá. Ez pedig esetünkben nem egy, és ugyanaz.

Lindsay Lohan az utóbbi években nem igazán szerepelt semmilyen emlékezetes alkotásban. Az ír kívánság lehetne a nagy visszatérése. Igazából nem nagyon lehet rá panasz, egészen jó alakítás nyújt, semmi extra, abszolút lehet a karakterét kedvelni, még ha néha a fejét is fogja az ember, amiért annyira naivan szerelmes.

Maddie Írországba érkezése nem alakul a legjobban, elhagyja a bőröndjét, és másét gondolja a magáénak (itt a magyarázat arra, miért nem szabad totál átlagos fekete bőröndöt venni), így találkozik a jóképű fotóssal, James Thomasszal (Ed Speleers). A férfi és közte az első percben kialakul valamiféle érthetetlen gyűlölet, ami természetesen majd szerelembe csap át. Sajnos ehhez a kliséhez folyamodtak az alkotók, vagyis először utálják egymást a szerelmesek, amiből már ezret láttunk. Nem mintha a többség úgy ülne le egy romkom elé, hogy valami nagy meglepetést, vagy extra húzást várna tőle, de azért jó lenne, ha nem lehetne minden lépését előre megmondani.

Nyilván James lesz az, aki egy pillanat alatt megérti Maddie-t, aki tudni fogja, hogy ki a kedvenc írója, mit szeret igazán. Ő az, akivel izgalmas, romantikus kalandba keveredik egy vihar alatt, és nyilván ő az, aki felnyitja a szemét, hogy talán nem is arra vágyik, amire eddig hitte, valamint szerelmet vall neki az esküvő előtti órákban. És persze, ő az, aki ráveszi arra, hogy abbahagyja mások könyveinek szerkesztését, és írjon végre egy saját sztorit.

Ed Speleers tipikus könyves álompasit alakít, aki nem is akar hallani arról, hogy megállapodik, hanem utazgatni akar, karriert építeni természetfotósként, de aztán megtalálja a tökéletes nőt, aki miatt minden más álmát képes a háttérbe szorítani. Pénzhiány miatt vállalja el, hogy fotókat készít az esküvőről, végül pedig elrabolja a menyasszony szívét. Egyébként James szarkasztikus odaszólásait egészen jól eltalálták, jól időzítették őket. Először még kicsit soknak és bunkónak tűnik, de utána ezek lesznek a film legjobb pillanatai. Kivéve (az ezekre a filmekre szintén jellemző), hirtelen szerelmi vallomása, ami egy kissé erőltetett vitában történik meg, de ettől még jó köztük a kémia Lohannel.

Ed Speleers játszotta anno az Eragon című filmben a címszereplőt, ami egy nem túl jól sikerült adaptáció volt. Az utóbbi időben kezd visszatérni, és nem húzta le teljesen a karrierjét a klotyón. Legutóbb a You-ban láthattuk, az ottani szerepe azért sokkal érdekesebb volt ennél.

A másik férfi pedig Paul Kennedy, akit Alexander Vlahos formál meg. Ő a Merlin sorozatból lehet ismerős, mint a felnőtt Mordred, vagy Fülöp, orléans-i hercegként a Versailles című szériából. Vlahos karaktere kifejezetten idegesítő, lehet a fenébe kívánni, elég jól hozza ezt a figurát. A többi mellékszereplő viszont elhanyagolható, nem is nagyon kapnak időt, hogy bármit is mutassanak.

Pozitívum, hogy a film meseszép, nyilván köszönhető ez annak, hogy az ír vidék gyönyörű: a Lough Tay csillogó vize, a félelmetes Moher-szikla. A nézők egy zöldellő, misztikus világot ismernek meg, ami tényleg olyan helynek tűnik, ahol valóra válhatnak a kívánságok. Az ír jelleget pedig fokozza Nathan Lanier zenéje, bár ebből néha a kevesebb több lett volna.

Mindent összevetve a film az abszolút nézhető romantikus kategória, viszont láttunk már a műfajban sokkal jobbakat is, de rosszabb is akadt bőven. Unatkozni nem unatkoztam alatta, bár mindössze másfél óra, szóval nem húzták túl a játékidőt, ami szintén pozitívum. A történet néhol logikátlan, például miért csak az édesanyjának mondja el Maddie, hogy tetszik neki Paul, a barátnőinek miért nem? És hasonló szituációk akadnak benne azért. Szent Brigitta (Dawn Bradfield) pedig olyan lett, mint egy mindenbe beleszóló, mindent jobban tudó öregasszonyba oltott komisz manó, ami igen, pontosan annyira furcsa párosítás, amilyennek képzeled.