Tudvalevő, hogy az anime nagy népszerűségnek örvend Európában is, de érdekes módon a kínaiak rajzfilmgyártásáról sokkal kevesebb szó esik, pedig Az újjászületett Nezha című Netflix-animáció korántsem csalódást keltő. Sőt, kellemes meglepetés!
Ez azért is nagy szó, mert én is, aki egyelőre még csak barátkozik az ázsiai mitológiával és rajzfilmkultúrával, jól szórakozott a legendán alapuló filmen. Az ősi történet szerint Nezha egy isteni tulajdonságokkal felruházott mitologikus hős volt, akinek a történelem folyamán nem egyszer meggyűlt a baja a Sárkánykirállyal. Természetfelettisége például halhatatlanságában, jobban mondva többszöri reinkarnálódásában is megmutatkozott, ami egyúttal a film és a legenda közötti kapcsolódási pont is egyben. A rendezői feladatokat ellátó Ji Zhao egy posztapokaliptikus cyberpunk metropoliszt, Donghait választja a történet helyszínéül, ahol 3000 év után ismét felüti a fejét az ősi rivalizálás. Nezha a társadalom egyik kivetettjében, a csempészmunkákkal foglalkozó és emellett motorversenyzésben is jeleskedő Li Yunxiangban (Harrison Xu) születik újjá, akit ez legalább annyira meglepetésként éri, mint a nézőt. A város felett uralkodó De Klán valójában a Sárkánykirályhoz, Au Guanghoz tartozik, aki hamarosan tudomást szerez ellenfele visszatéréséről, és a film során a két fél konfliktusa mellett Li önmagára találásának lehetünk szemtanúi.
Sok újdonság narratív szempontból nem lelhető fel Az újjászületett Nezhában, mondhatjuk úgyis, hogy kapunk egy mitologikus elemekkel megspékelt szuperhőstörténetet, ami leginkább a képi világával, a hangulatteremtéssel (ami az előbbinek szoros velejárója) és a karaktereivel operál. Rutinos ázsiai tartalomfogyasztóknak lehet, hogy ez a film már csak egy a sok közül, ami a megszokott stílusjegyeket hordozza magán, de engem teljesen beszippantott. A mitológia napjainkba integrált megreformálása remek húzás volt az alkotók részéről, mert bár ettől nem lett "hollywoodibb" alkotás, mindenképp érzékelhetők hangulatában a párhuzamok egy Szárnyas fejvadásszal például, ami dicsérendő. Az akciójelenetek, vagy a film vége felé haladva már inkább akcióorgiák, már sokkal inkább emlékeztetnek a kultúraspecifikus zúzdára, amik bizonyos szintig lenyűgözőek voltak, de egy ponttól kezdtek az unalomba fulladni. Szerencsére a cselekmény nagy részéről ez nem mondható el, hanem a fordulatokra és a figurák közötti dinamika adta dramaturgiára helyeződött a hangsúly.
Elképzelhető, hogy Az újjászületett Nezha a műfajában nem a csúcstermék kategóriájába sorolható, sőt nem zárom ki, hogy vannak nála sokkal komplexebb alkotások, de a legenda megidézésén kívül még így is lehántható róla több réteg. Reflektál a maga egyedi módján a vízhiány okozta társadalmi jelenségekre, az elképesztő fényűzés és a szegénység kontrasztjára és az érzelmi kötődések is fontos szerepet játszanak a történet folyásában. Remek példa utóbbira a Li és édesapja közötti feszültség, melyet az apa óvatossága és a fia rendszerellenessége generált - és ekkor még egyikük sem tudta, hogy hamarosan az amúgy is kívülálló Li sárkányokkal fog megküzdeni. Dicséretre méltó továbbá, hogy nem vette magát túl komolyan sem a film: megvoltak a maga komoly pillanatai, amik hatással voltak az egész történetre, de egy percre sem ment át pátoszi magasságokba, hanem mert vagány és fiatalos lenni, és még a "Disney-cukiságoktól" sem akartam lekaparni a falat, hanem inkább megmosolyogtattak.
Az újjászületett Nezha egy váratlanul jó kis animációs film lett, ami bár nem a legkisebbeknek szól, a fiatalabb korosztálytól az idősekig bárkinek szórakozást nyújtHAT (!), amennyiben nyitottak vagyunk, mert nem azt fogjuk kapni, amire számítunk. Talán valami jobbat és különlegesebbet.