A modern young adult regényadaptációk lassan kifújnak, csökken a népszerűségük és mi tagadás a színvonaluk is. Többek közt Az éhezők viadala és A beavatott sorozat is nagyon elfáradt a végére, Az útvesztő pedig még adós volt a befejező darabjával. Lássuk jelen esetben sikerült-e a búcsú?
Az első rész anno egy modernizált Legyek urának tűnt, de kétségtelenül szórakoztató és izgalmas mozi lett. A végén a csavar teljesen más irányba terelte a történetet, ami egyfelől volt jó és rossz, mindenesetre itt még működött. A folytatás már jóval nagyobb volumenű produkció, az első rész duplájából készült (60-65 millió dollár), de történet és monumentalitás szempontjából is magasabbra tette a lécet. Az eredmény mégis gyengébb az elődnél, így tartottam tőle, hogy a grandiózusnak beharangozott zárás még inkább csalódást okoz.
A történet ott folytatódik ahol a Tűzpróba abbamaradt. A "Veszett" valami nagy dobásra készül, Thomas (Dylan O'Brien) és csapata pedig ki akarja szabadítani a fogságba esett Minhót (Ki Hong Lee). Ehhez természetesen olyan helyekre kell bejutni, amit épeszű kívülálló nem közelít meg egy hadsereg kísérete nélkül. Hősünk persze sosem az eszéről volt híres, de vakmerőséggel kompenzál. A Halálkúra rögtön az első jelenetben szembesíti a nézőt azzal, hogy mire számíthat. Grandiózus akció, ami mellőzi a logikát és szereti felrúgni a fizika törvényeit, ellenben piszok látványos és szórakoztató. Szerencsére képes tartani az iramot és lekötni a figyelmet, az már más kérdés, hogy Wes Ball rendező kicsit elszámolta a dolgokat, amikor 140 percesre nyújtotta művét. A zombifilmes áthallások, kísérletek, visszakacsintások működnek, de egyre több üresjárattal találkozunk, ahogy haladunk a végjáték felé.
A dráma sekélyes, a cselekmény pedig kiszámíthatóbb, mint egy brazil szappanopera alapkonfliktusa. Az apróbb csavarok javíthatnának ezen, de sajnos csak üggyel-bajjal sikerül. Kifejezetten bosszantó, hogy amikor lehetőség nyílna valami bátrabb húzásra, Ball egyből megfutamodik, illetve rossz ütemérzékkel zárja le egyes szereplők történetét. A Halálkúra egyértelműen akkor van igazán elemében, amikor akciófilmként kell helytállnia. Ilyenkor képes feledtetni a hibákat, feszült, jól koreografált és ütős jeleneteket produkálni. Tény, a végére kicsit unalmas, amikor negyedik, ötödik alkalommal menekülnek meg hőseink az utolsó utáni pillanatban, de ekkor már csak legyinteni tudunk rá és átadjuk magunkat a városrombolás felemelő élményének.
Meg kell jegyeznem, hogy a látvány bár semmi extrát nem ad, ahhoz képest, hogy Hollywoodban zsebpénznek számító 62 millió dollárból készült, igen pofás. Erre rátesz egy lapáttal a szuper operatőri munka, ami nem mellesleg Pados Gyulát dicséri.
Az útvesztő sorozat az utolsó felvonásával a mindenből többet és nagyobbat elvét követte, ami technikai fronton bejött, tartalmilag kevésbé. A kellemes meglepetést okozó első részhez nem ér fel, a folytatást azonban felülmúlja, így egyáltalán nem lóg ki a trilógiából. Sőt sokaknak jobb szórakozást nyújthat, mint a korábban említett Az éhezők viadala és A beavatott filmek fináléi. Csak az agyunkat hagyjuk a mozitermen kívül, akkor nem ér csalódás.