A Bad Boys 3-at látva a manapság oly égető kérdés ugorhat be sokaknak, okkal: volt-e értelme folytatni egy franchise-t, ami sosem volt a műfaj csúcsa, ráadásul amit lehetett, azt már elérte. Természetesen nem, de ne legyünk ennyire rosszmájúak, hátha sikerült a rosszfiúknak egy dögös és szórakoztató marhulással elbúcsúznia.
Az 1995-ös első rész meglepően kevés akciót tartalmazott (főleg Michael Bay-filmhez képest), és egyértelműen a két főszereplő közti kémia, illetve az ütős, idézhető dumák vitték el a hátán. A folytatásra nyolc évet kellett várni, az eredmény felemás lett, Bay itt már hajlamos volt túlzásba esni (nem jó értelemben), valamint semmi nem indokolta a majd' két és fél órás játékidőt. A harmadik felvonást már nem Bay jegyzi, Will Smith még mindig nagyon menőnek akar tűnni, a szépen elhízott Martin Lawrence pedig a poénokért felel. Lássuk, mennyire lettek jók a rosszfiúk.
Mike (Will Smith) továbbra is két kanállal habzsolja az életet, míg Marcus (Martin Lawrence) nyugdíjba vonulna. Egy drogdíler fia eközben bosszúhadjáratot folytat a miami rendőrség ellen, s a fő trófeának Mike-ot szánja. Egy utolsó akcióra újra összeáll párosunk, ám ezúttal kapnak segítséget is.
Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom írni, de tartottam tőle, hogy hiányozni fog Bay rendezői stílusa, a Bad Boys franchise-hoz ugyanis kétségtelenül passzol a direktor megalomániája. Bár tartom, hogy vele ütősebb lehetett volna az összkép, az utódok, vagyis Billal Fallah és Adil El Arbi úgy követik a Bay iskola szabályait, hogy az már-már félelmetes. Ugyanúgy megvannak a pofátlanul szembetűnő termékelhelyezések, a fizika és logika feláldozása az akció oltárán, valamint a klasszikus kamerabeállítások. A Bad Boys savát-borsát a kilencvenes évek atmoszférája szolgáltatta, jelen esetben is igyekszenek megidézni a korszakot, ugyanakkor modern köntösbe bújtatva mindezt. A két főhős közti konfliktust az öregedés szolgáltatja. Míg Mike remek formában van, és nem akar lassítani, addig uzsidoboz kinézetű barátja már csak a családdal foglalkozna. Manapság számos alkotás helyezi középpontba a témát, ezáltal frissnek egyáltalán nem hat, ráadásul ki sem sikerült használni a benne rejlő lehetőségeket. Ez pedig elmondható az egész filmről.
Borzasztóan rapszodikus, időnként kifejezetten élveztem, míg máskor kínosan feszengtem a székemben. Az új szereplőkben volt potenciál, ha kibontják jellemüket, remek mellékalakok lehettek volna, így egydimenziós díszletekké redukálódtak. Szintén igaz ez néhány mellékszálra, melyekben ott volt a kreativitás csírája, mégsem kezdtek velük semmit. A humor és a dráma közti kontraszt helyenként borzalmas, a komolynak szánt jelenetek inkább röhejesek, mintsem hatásosak, a poénoknak pedig nagyjából az egyharmada működik, és akkor még jószívű voltam. Érthető Fallahék nézőpontja, de amikor például Mike felfedi a kissé izzadtságszagú csavart, jön triplatoka haverja és elvicceli, holott semmi poénos nincs a szituációban. Az említett dolgok ellenére a Bad Boys harmadik felvonása nem nézhetetlen, bőven megvannak az erényei. Smith és Lawrence párosa még mindig működik, rutinból hozzák a figurákat. Az akciók intenzívek és nagyon örültem, hogy nem álltak be a sorba egy visszafogottabb verzióval, hanem merték hozni a mocskos szájú, kifejezetten véres zúzásokat. A zárás megágyaz egy esetleges folytatásnak, ami teljesen más irányba vinné el a franchise-t, de ezek után abszolút nem érzem szükségét.
Az új Bad Boys beleillik az előző két rész szellemiségébe. Bőven meglettünk volna nélküle, de nem hatalmas probléma, hogy elkészült. A nosztalgiájának megvan a maga bája, akad néhány jó duma és tűzharc, de itt ki is fújt. Noha mindig történik valami, simán lehetett volna negyed órával rövidebb, ezen felül sokszor válik kínossá, meglepetést egyedül egy váratlan halálesettel tud okozni, s végtére is, egy tök átlagos akciófilmről van szó. A franchise rajongói szeretni fogják, és köszönjük az emlékeket, de a rosszfiúknak ideje nyugdíjba vonulni.
