Batman - Kritika

|

Tim Burton klasszikusa még harminc esztendő után is mosolyt csal az ember arcára, anélkül, hogy belül sírni kezdenénk.

A cikk a Batman 30. évfordulója kapcsán került felfrissítésre!

Táncoltál már az ördöggel sápadt holdfénynél?

A filmtörténelem olyan mondatainak az egyike, amellyel ha nem vagy tisztában, akkor nem is vagy igazi filmgeek. Aláírom, hogy a fenti kijelentés (talán) kissé túlzó, de minden kritikus életében vannak olyan filmek, amikor nem tud és nem is akar eléggé tárgyilagos lenni, és ahogy azt már eme oldal hasábjain (vagy élőszóban) is több ízben megjegyeztem, Tim Burton kultikus alkotása nélkül nem lennék az, aki. És büszkén mondhatom, hogy ezt egy cseppet sem bánom. 

Hirdetés
Hirdetés

Mert amikor Danny Elfman híres taktusai először felcsendülnek, ez a harmadik x-et taposó kritikus ismét öt éves gyereknek érzi magát, akit ugyanúgy a hideg kiráz Jack Nicholson játékától és Sinkó László hátborzongató nevetésétől (a filmet csak és kizárólag szinkronnal szabad nézni!), és ugyanúgy elfogja a sárga irigység, akárhányszor csak meglátja a kultikus Batmobile-t. Persze a csillagok szerencsés együttállása is kellett ahhoz, hogy Bob Kane teremtménye első, igazán komolyan vehető filmes bemutatkozása a 80'-as évek egyik (szám szerint negyedik) legsikeresebbje legyen. Az Adam West-féle sorozat szórakoztatóan ostoba tripje és a részről részre kifulladó Superman széria után Burton víziója lényegesen komorabbnak és sötétebbnek, ezáltal komolyabban vehetőnek bizonyult. Ehhez persze nagyon jól társult a rendező akkor még újszerűnek ható, de azóta is senki mással össze nem hasonlítható gótikus stílusa. Gotham minden sarkában, minden szögletében - amikből van egypár - ott rejtőzhetett egy éber védelmező éppúgy, mint egy gyilkos tréfa.

Utóbbit a gyakorlatilag mindenkit elhomályosító Nicholsonnak köszönhetjük, akinek fel lehet róni, hogy önmaga eltúlzott, határokat nem ismerő és szabályokat be nem tartó mását alakítja, de 2008-ig a műfajon belül (vagy azon kívül is) egy megkerülhetetlen hivatkozási pontnak számított és számít mind a mai napig, a karakter tragikusan elhunyt inkarnációjával egyetemben. Mindezek fényében hálátlan feladat lehetne a bőregér gúnyájába bújni, vagy a kulcsfontosságú hölgyet eljátszani, de ez szerencsére nincs így.

Hirdetés

Burton ugyan nem ás annyira az álarc mögé, mint azt Nolan tette, de kellően magányosnak és titokzatosnak festi le Batman/Bruce Wayne figuráját, ezzel is remek ellenpontot teremtve Joker harsányságával, amit ügyesen megbolondítanak a "Ki teremtett kit?" kérdéskörrel. A már akkor is főként komikusi vénájáról ismert Michael Keaton - aki a rajongók legnagyobb megrökönyödésére pont Burton Bettlejuice-ából jött át - pedig ügyesen megoldja a feladatát. Kim Basinger pedig kellően rémült és talpraesett egyszerre a két karakter közé szorult Vicky Valeként.

Hirdetés

Természetesen egy ennyire speciális effekteket igénylő filmen is látszódik ennyi év múltán az idő vasfoga és Burtonnek már ekkor sem feltétlenül a minél komplexebb történet volt az erőssége, de előbbi ettől függetlenül is hihetetlenül jól néz ki, míg utóbbi az arányok (szinte) tökéletes egyensúlyából adódóan fel sem tűnik. Így lehet az, hogy ez a kritikus sokadjára is gyerekként ujjong, amikor legördül a stáblista, arcán fülig érő vigyorral. És ehhez még Vigyorexre sem volt szüksége.

Batman 1989

Kinek ajánljuk
  • Tim Burton rajongóknak!
  • Batman fanoknak!
  • Akik szerint Christopher Nolan feleslegesen realizálta a karaktert!
Kinek nem
  • Akik Nolan realista stílusát preferálják!
  • Akik nem szeretik, ha a főgonosz elhalványít mindenkit!
  • Akik táncoltak már az ördöggel sápadt holdfényél!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.