Hirdetés

Bergman szigete - Kritika

|

Alkotás Ingmar Bergman szellemének társaságában.

Hirdetés

Ellátogatni Ingmar Bergman lakhelyére és ott keresni inspirációt a következő munkádhoz? Egy olyan embernek, aki szereti a rendező munkásságát, ennek már a gondolata is szédítő, izgalmas (a film képsorait nézve rohannék is rögtön), a Bergman szigete pedig ennek tudatában is van. Kicsit rajongói film ez, ami talán azokhoz tud szólni a leginkább, akiknek filmrajongói szíve megdobban a Persona, a Fanny és Alexander, illetve az Egy nyár Mónikával hallatán. De ha elkezdjük felfejteni a rétegeket, akkor láthatjuk, hogy ennél többről is kíván szólni a film.

Hirdetés

A film egy házaspárról szól, Chris-ről és Tony-ról (Vicky Krieps és Tim Roth), akik pár napra Fårö szigetére utaznak, Bergman egykori kis szigetére/lakhelyére, hogy ott dolgozzanak leendő projektjeiken. Természetesen azért is teszik meg ezt az utat, mert mindketten nagy tisztelői a filmrendezőnek, az alkotásainak, és pezsdítőnek tartják a gondolatát annak, hogy olyan helyen dolgozzanak, ahol a svéd rendezőmester is alkotott, élt, gondolkodott. Összekötve a kellemeset a hasznossal, míg ott vannak, bejárják a környéket, megnéznek forgatási helyszíneket, eredeti, 35mm-es kópiákon néznek Bergman-filmeket, Bergman szafarira mennek (el se hiszem, hogy létezik ilyen) és azon lamentálnak, hogy milyen ember lehetett az, aki ennyi filmet készített és ennyi feleségtől született gyermeke.

A film csendesen, látszólag zavartalanul (csúnyán fogalmazva: eseménytelenül) csordogál a maga kis medrében és megmondom őszintén, sokáig úgy éreztem, nem teljesen tiszta az, hogy hova is akar kilyukadni és mi az a nagyobb gondolat, ami miatt elkészült. Ám még így is, a filmben felvonultatott képsorokat képes volt a rendezőnő, Mia Hansen-Løve megtölteni élettel, természetességgel (ami alapvetően a film egyik legnagyobb vonzereje) és kevés megnyugtatóbb van annál, mint nézni két embert, amint arról vitáznak, hogy akkor melyik Bergman-filmet is nézzék meg. Ha ez valakinek nem számít soknak, teljesen érthető, nem is tűnik annak és tény, hogy kell egyfajta mentalitás a befogadó részéről, hogy ezt tudja értékelni és szeretni. Ezen kívül, magától értetődően az utalásokat rajongóként élveztem és örömmel vettem, de mindennel együtt beletelt egy kis időbe, mire elkezdett összeforrni a film és megmutatni azt, hogy mi is a valódi célja.

A játékidő felénél azonban vesz egy fordulatot a cselekmény, amely során betekintést nyerhetünk abba, milyen forgatókönyvet is szeretne írni a női főszereplő. Ahogy elkezdi férjének mesélni a cselekményt, úgy kezdjük el látni mi is (itt pedig kapunk egy harmadik, negyedik főszereplőt is Mia Wasikowska és Anders Danielsen Lie személyében). A rendező ezt követően egy film-a-filmben történetet tár elénk, ami szép lassan vonzott be magába, egy idő után lassanként elhalványítva a határvonalakat illúzió és valóság között. Ebben a történetben bemutatja egy szerelem történetét, mely két olyan ember között zajlik, akik már együtt vannak valakivel, és akik mégsem képesek egymástól elszakadni. Érezhető, hogy egy személyes történetet mesél el Chris, viszont nem tudjuk, nem tudhatjuk biztosan azt, hogy mi az, ami ténylegesen megtörtént és mi az, ami kizárólagosan a fantázia szüleménye. Esetleg az egész puszta kitaláció, amely mégis, bizonyos értelemben reflektál az amúgy feltételezhetően szenvedélytelen házasságukra? Finom talányosság, kérdőjelesség jellemzi a filmnek ezen részét is. 

Egyszerre beszél a film alkotói nehézségekről (ezzel főként Chris szembesül, míg a férj könnyűszerrel összehoz több oldalnyi vázlatot), Ingmar Bergmanról (nem elhanyagolva azokat az aspektusokat, melyek a rendezőt nem feltétlen tüntetik fel jó színben), valamint valóság és fikció kölcsönhatásairól és kicsit művészházasságról is (milyen dinamika lehet két művész között, miként támogatják egymást - ha egyáltalán). Teszi ezt visszafogott szenvedélyességgel, alázattal és minimalista stílusban. Nincsenek nagyívű érzelemnyilvánítások, a karakterábrázolás eszközei is apró rezdülésekben vagy kisebb reakciókban nyilvánulnak meg (a Fantomszál-ban megismert Krieps kifejezetten jó ebben, de Roth-nak is jól áll ez a visszafogottság), inkább kedvezve azoknak, akik szeretnek elmerülni és lágyan sodródni egy filmmel.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Néhol ugyan azt éreztem, hogy picivel több helyet is hagyhatna a rendező a klasszikus történetmesélés eszközeinek, hogy picivel többet is mondhatna a szereplőiről, erősebb kontúrokkal is dolgozhatott volna. Viszont ezt utólagosan, néminemű ülepedést követően betudtam annak, hogy a rendező hagyta, hadd töltsem ki én, nézőként az üresen hagyott mezőket, hogy találjam ki én, vajon hol húzódhat a határ fikció és valóság között. Itt nincs szájbarágásnak árva jele sem, hagyja a film, hadd rakjuk össze mi a képet. Hogy aztán ez a stílus mennyire jön be a többi nézőnek, nos, már kérdéses lehet. De egy próbát mindenképp megéri tenni vele. 

Összességében egy szép, magába forduló mozi lett a Bergman szigete, amely szokatlanul szófukar módon meséli el történetét. Azok, akik szeretik Ingmar Bergman bárminemű munkásságát, néminemű előnyt élveznek a film apró nüanszainak értékelésében és észrevételében, de ha nincs meg az a háttérismeret, még akkor is érdekessé válhat a film, hiszen ad egyfajta képet arról, ki is volt az ember. Ha pedig mindezt lefejtjük, akkor meg kapunk egy csendben elmélkedős, szép, leheletfinom intimitással megtűzdelt szerzői filmet az alkotás nehézségéről meg egy szenvedélyes filmet egy ki nem teljesedett szerelemről. Ez pedig, akárhogy is nézzük, nem is tűnik kevésnek. 

Bergman szigete - Kritika

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik, ha egy film nem teljesen egyértelműen fogalmaz.
  • Akik szeretik Ingmar Bergmant.
  • Akik szeretik a lassú sodrású filmeket.
Kinek Nem
  • Akik nem szeretik, ha valami túlságosan sok kérdést és kevesebb választ foglal magában.
  • Akik azt szeretik, ha a cselekmény sok fordulatot és pörgést foglal magában.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.