A Blumhouse Productionsnél gondoltak egyet, és fogták Bill Murray 1993-as klasszikusát, az Idétlen időkiget és vegyítették azt a horror vígjátékok elemeivel. Ennek eredménye nem más, mint egy végtelenül klisés agymenés, amit Christopher Landonnek mégis sikerült egy üdítő, néhol kifejezetten szellemes kis mozivá összegyúrnia. Boldog halálnapot mindenkinek!
Tree (Jessica Rothe) élete szinte pontosan ugyanabban a mederben folyik, mint bármely másik amerikai középiskolásnak. A fiatal hölgy azonban mind habitusában, mind hírnevében magára vállalta a "suli ribanca" szerepét, a Boldog halálnapot pedig hibátlanul érzékelteti, hogy mégis mennyire kibírhatatlan és utálatos főhősnőnk. Ám egyszersmind beüt a karma, és születésnapjának éjszakáján egy maszkos gyilkos könyörtelenül meggyilkolja. Tree azonban nem a mennyországban találja magát, hanem ismét annak az ismeretlen srácnak az ágyában, ahol halála napján is felébredt. A lány eleinte betudja az egészet egy gigantikus déja vu-élménynek, ám ahogy a napvégén ismét végez vele a titokzatos gyilkos, el kezdi kapizsgálni a dolgokat.
Ha már déja vu, én is valami egészen hasonlót éreztem, ugyanis a Boldog halálnapot! mind koncepciójában, mind eszközeiben más produkciókat idéz meg, és nem is igazán görcsöl azon, hogy újat mutasson. A Parajelenségek írójának önbizalma rendezőként most beszagolódott, hiszen a Boldog halálnapot! az átvett elemeket úgy vegyíti, ahogy azt kell. Minden nap ugyanaz - ebből természetes módon adódik egy egyfajta monotonitás, ami a filmvásznon mégis rengeteg lehetőséget rejt magában. Nem mondom, hogy Landon filmje a végletekig kiaknázta volna azokat, de azért Tree mégis igyekszik kihasználni eleinte végtelen számúnak tűnő lehetőségeit, amiknek során megfigyeli a campus és a környék lakóit, a gyilkos megtalálásának reményében. Tree mindeközben nyilván megismeri önmagát és átesik egy már ezerszer látott lelki megtisztuláson, ami Jessica Rothe alakításának köszönhetően szinten tudta tartani a film színvonalát.
Az első gondolatom, mikor megláttam a harmincéves színésznőt a tini diák szerepében, az volt, hogy pusztán egy szimpatikus színész és karakter duójára lenne szükség, hogy ne legyen halálra ítélve egy pusztán nyers szórakoztatásra szánt produkció. Aztán Jessica Rothe tudomásomra adta, hogy benyomásaim téves előítéleteknek bizonyultak, mivel abszolút a hölgy miatt tudott végig érdekes maradni a Boldog halálnapot!. Tény, Rothe színészi eszköztárának palettája nem valószínű, hogy a jövőben szobrot hozna számára, ám amire képes, azt végig meggyőzően és hatalmas lelkesedéssel hozta. A film vígjátékként meglepően jól szuperált, ami leginkább Rothe cinikus és nagyszájú alakításának köszönhető, néhány frappáns beszólás jó pár másodpercnyi hangos nevetésre késztetett, amit vígjátékok nem gyakran érnek el nálam. Kreatív helyzetkomikumra mondjuk, ne kifejezetten számítsunk, a B horrorokra jellemző kaptafától nem igazán tudott elmozdulni Landon rendezése.
A film kezdete előtt hallottam olyan elszólásokat pár nézőtől, hogy "láttam az előzetest, ez egy ijesztő film lesz!", így tisztáznám azt, ami a kedvcsinálók alapján valóban nem volt egészen egyértelmű. A Boldog halálnapot! nem komikus elemekkel megfűszerezett horrorfilm, ellenkezőleg. Amíg a poénok nagyja ül, Jessica Rothe végig meg tudja nevettetni a nézőt és maga a film is képes röhögni mind a saját, mind a műfaj hülyeségein, addig horrorként nem működik, vagy nem is igazán akar működni a Boldog halálnapot!. Ellenpéldaként rögtön Taika Waitit Hétköznapi vámpírok-ja jut eszembe, aminek nem csak a humora intelligens és remekül megírt, de képes volt horror maradni. Persze, nem azért, mert szívinfarktust kapnánk az ijesztgetéstől, hanem mert hiánytalanul idézte meg a műfaj klasszikusainak és a vámpírkultusz elemeit, így teremtvén meg egy olyan hangulatot, amire sokszor még a hollywoodi nagytestvérek sem képesek. Christopher Landon filmje nem rendelkezik ilyesfajta identitással, inkább csak gúnyt űz a horror zsánerből. Van egy-két parásabbra vett jelenet, de borzongásra itt senki se számítson. Főleg, hogy a gyilkos kilétére csalódást keltő módon derül fény, amire nevetségesebb, még annál is ostobább csattanó teszi fel a koronát.
Egy szó, mint száz, a Boldog halálnapot! egy érdekes koncepció találkozása a horror zsáner kliséivel, ami az ügyesen megírt forgatókönyvnek és Jessica Rothe alakításának hála egy kifejezetten kellemes, néhány önfeledt kacajjal megtűzdelt vígjátékot eredményezett. Félni nem fogunk, ahogy meglepetések sem érnek majd minket, a Parajelenségek egyik elkövetője mégis egy szerethető mozit tudott szállítani.