A filmet leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy egyszerű, mint a százas szög, mégsem okoz komolyabb – maximum felszíni – sérülést. Ugyan a trailer már elmesélte szinte az egész filmet, de aki látott a műfajon belül kettőnél több ilyen mozit (például Spike Lee nagyszerű A belső emberét, vagy a Kevin Spacey és Samuel L. Jackson nevével fémjelzett Nincs Alkut), az bármilyen előzetes információ hiányában is könnyen rájöhet a fordulatokra. Gyakorlatilag percre pontosan meg van adva, hogy a játékidő melyik percében következzen be egy fordulat, ezzel pedig meg is öli a feszültséget, ráadásul olykor irreálisan nagy blődségeket sem nélkülözi a forgatókönyv. Mégis működik a film. De miért? Az egyik legfontosabb eleme Asger Leth filmjének, hogy nem akar többnek látszani, mint ami: egy alapvetően szórakoztató tolvajmozinak. A műfaj egyik sajátosságát – ha nem is hibátlanul – de ügyesen mondja fel. Eszerint nem az a kérdés, hogy a hősöknek sikerül e elérniük a céljukat, hanem az, hogy hogyan. A film csúcspontja felé haladva pedig Leth egyre fékevesztettebb tempót diktál, így valóban izgulni tudunk a szereplőkért, még ha csak pár pillanatra is. Az alapvetően kétdimenziós figurákat a színészek korrektül keltik életre: Sam Worthington hozza a már az Avatarban, vagy A Titánok Harcában is ismert zordon, de szimpatikus főhőst, Ed Harris kisujjból rázza ki az utálnivaló gennyládát, és Jamie Bellnek sem jelent különösebb gondot, a vicceskedő tesó szerepe. Külön említést érdemel még Paul Cameron fényképezése, aki minden fajta 3D hozzáadása nélkül érte el, hogy a nézőtéren küszködjünk a tériszonyunkkal. Nem mondható el, hogy a Borotvaélen a műfaj halhatatlanjai közé fog sorakozni, részben kiszámíthatósága, részben pedig a forgatókönyvben vétett hibák (logikai bukfencek, irrealitás) miatt, mégsem hoz szégyent rájuk. Ez elsősorban a korrekt rendezésnek és színészeknek köszönhető, így válik egy élvezetes mozivá, amire pár nap múlva legfeljebb csak akkor emlékezünk, ha a magasból a mélybe tekintünk.
Borotvaélen – Kritika
Amikor meghalljuk ezt a szót, hogy középszerű, automatikusan valami rosszra gondolunk, pedig olyan alapvetően szórakoztató filmeket is takarhatnak, mint amilyen a Borotvaélen.
Hirdetés
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=d0kKAz0A0O0[/embed]
Hirdetés