Boszorkányvadászok – Premier kritika

Az Alice Csodaországban óta a filmesek különösen szeretnek visszanyúlni a klasszikus mesékhez, és modern hangvételben tálalni (Tükröm, tükröm; Hófehér és a vadász), esetleg továbbgondolni azokat, mint a fent említett Burton vízió, vagy jelen írás tárgya. Ugyanakkor rendre nem találják meg azt az egészséges egyensúlyt, ami az eredeti történetekben rejlő brutalitás és a mese között van. A Disney (vélhetően) megkötötte anno Burton kezét, így lényegében egy csepp vér sem folyhatott, és senki fejét nem vághatták le, Julia Roberts mostoháskodása bollywoodiasan bárgyú lett, a másik verzió pedig nem tudta eldönteni, hogy merjen e dark fantasy lenni, vagy megmaradjon a PG-13-as biztonsági zónában. János és Júlia vérben és belsőségekben szerencsére nem szenved hiányt, minden másban már annál inkább.

Oldalak: 1 2