Hirdetés

Brigsby mackó - Kritika

|

Rajongás, mint terápia.

Hirdetés

A Brigsby mackó nagyon könnyen beleeshetett volna abba a hibába, hogy egy jó adag cukormázzal és lelki nyomorral, avagy épp ellenkezőleg, harsány, ízléstelen humorral kezeli témáját. Hogy ez nem történt meg, az igazán dicséretreméltó, de még ennél is áldásosabb az, hogy a végeredmény nem csak hogy ezek közül egyik sem lett, de egy igazán szép, megfontolt, finom humorral megtoldott alkotást üdvözölhetünk "személyében".

 

Hirdetés

James (Kyle Mooney) egyke gyerekként tengeti mindennapjait szülei házában. Nappal segít a házimunkában, este viszont leveszi a polcról legújabb Brigsby mackó VHS-ét és módszeresen, rajongói szemmel kielemez minden egyes beállítást és minden egyes mondatot. Megszállottan imádja ezt a tanító jellegű, science-fiction-, valamint fantasy-elemekkel teleszőtt kalandsorozatot, melyben a speciális effektek már-már megindítóan egyszerűek és kézművesek. Amit a világról tud, avagy tudni vél, ezekből az epizódokból tudja, ami ambíciója van a jövőre vonatkozóan, ennek a sorozatnak köszönhető. A világ, már amennyire ő tudja a szüleitől, már nem a régi, a levegő tele van mérgesgázzal, így a házat elhagyni felér egy életveszélyes cselekedettel. Aztán az igazság, valamint a valóság egy szép napon betör hozzá rendőrök személyében, a következő pillanatban pedig ott ül egy kihallgatószobában és hallgatja, amint megpróbálják elmagyarázni neki: őt bizony egész élete során átejtették, a szülei igazából nem a szülei, a világ pedig teljesen rendben van. Huszonöt év hazugságban és ámításban. Huszonöt évig megfosztva a világ teljességétől, az élet szépségeitől. Eddig a pontig nehéz megmondani biztosra, hogy milyen utat fog bejárni a film: benne van egy depresszív, összeomlást majd abból való nehézkes kilábalást prezentáló történet, amelyben láthatjuk, miként menekül a zord valóság elől hősünk egy fantáziavilágba. Amiként azonban halad előre a cselekmény, úgy válik világossá Dave McCary rendező szándéka arra vonatkozólag, hogy mit is akar mondani ezzel a történettel és hogyan is szeretné megfogalmazni mondandóját.

James beilleszkedése a való világba és igazi családja közé nem megy zökkenőmentesen - húga finoman szólva is ferde szemmel nézi testvére furcsaságát, míg édesapja egy ideig meglehetős sikertelenül igyekszik megtalálni fiával a közös hangot. Egy görbe este után (az elmaradhatatlan, szesszel telített tinédzserparti szexuál-szerencsétlenkedéssel) azonban James szeme felnyílik, rájön, nem a Brigsby mackó az egyetlen film/sorozat, több is van, emberek készítik őket és a modern technológia, no meg egy kis képzelőerő segítségével ő maga is forgathat. Az ötlettől felbuzdulva, újdonatúj barátjával az oldalán el is kezdi tervezni kedvenc szériájának utolsó epizódját, amely egészestés film is egyben. Dave McCary filmje finoman humoros, érzékeny, szívvel lélekkel teli alkotás, amelyet már csak a problémákhoz való pozitív hozzáállása miatt is megéri végignézni.

A Brigsby mackó nem ássa alá magát abba a ténybe, hogy milyen emberek is James elrablói (bár azzal a kevéssel is remekül bánik Mark Hamill, amit adtak neki), nem a traumára, a hazugságok mögöttes pszichológiájának boncolgatására hajt. Sokkal inkább arra hegyezték ki a dolgot a forgatókönyvírók, illetve a rendező, hogy megmutassa a kreativitásnak, illetve az alkotótevékenységnek magának milyen áldásos ereje tud lenni. James Brigsby mackónak köszönheti egész gyermekkorát, ahogy azt is, hogy esély nyílik neki kikecmeregnie egy olyan szituációból, amelyből talán józan felfogással nem sikerülne. McCary megmutatja, hogy igenis, nem minden esetben mondható károsnak, ha valaki elmenekül a valóság elől - vannak esetek, amikor ironikus módon éppen azzal sikerül megtalálni a közvetlen környezetünkkel való közös hangot és azzal sikerül kialakítani bensőséges kapcsolatokat, hogy elmenekülünk egy szebb, jobb, fantáziadús világba. Ha alkotunk, ha kreatív tevékenységet folytatunk. Ha elmesélünk egy történetet. Ezzel együtt egy amelletti érvelést is láthatunk, hogy a rajongás, mely szó mostanában egyre rosszabb színezetet kap, nem minden esetben toxikus és kártékony. Rajongani márpedig természetes dolog. Rajongani: üdvös.

Mindezzel együtt a Brigsby mackó kerüli a didaktikus hangvételt, egyszer sem hajlik giccsbe. Megkapóan humánus film, amely többször is megidézi sikerrel a VHS-korszakot és amely vizualitás szempontjából ad az egésznek egy különleges ízt. Meglehet, hogy valakinek kevés lesz az, amit nyújt a film, hogy hiányolni fogja James elrablásának teljes történetét, de szerény véleményem szerint könnyedén áthidalja ezeket a dolgokat. Nem bagatellizál, csak épp a hangsúlyt másra helyezi. Teszi ezt könnyedén szerethető karakterekkel, sok-sok bájjal, az amatőr filmkészítést bemutató és az remek gegeknek táptalajt nyújtó képsorokkal, valamint olyan, minden jelenetet átható hangvétellel, amely után egész egyszerűen képtelenség nem szebbnek látni a világot.

Brigsby mackó - Kritika

Kinek Ajánljuk
  • A finom humorral átitatott történetek kedvelőinek.
  • Akik szerint rajongani áldásos.
  • Akik szeretnék látni Mark Hamill-t egy olyan szerepben, ami nem Star Wars.
Kinek Nem
  • Akik nem szeretik a kicsit is furcsa filmeket.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.