Hirdetés

Bűntudat nélkül - Kritika

|

Michael B. Jordan bosszúéhes tengerészgyalogosként tért vissza.

Hirdetés

Precízen és merev komolysággal lerendezett akciójelenetek, fejlövések, mogorva tónus és érzelmek mellőzése jellemzi Stefano Sollima (Sicario 2. - A zsoldos, Gomorra, Suburra) legújabb filmjét, amelyben Michael B. Jordan (Fekete Párduc, Fruitvale Station, Creed: Apollo fia) mindenkin és mindenen áthajt a célja elérése érdekében. 

Hirdetés

Jordan a tengerészgyalogost, John Kelly-t alakítja, aki csapatával együtt a történet elején egy CIA-ügynököt készülnek kimenekíteni Aleppóban. Az ügynökről úgy tudják, hogy az ISIS tartja fogságban, ám a helyszínen kiderül, hogy nem egészen így áll a dolog. Az akció sikerül, ám nem sokkal azt követően a csapattagok meghalnak, egyedül Kelly éli túl, aki várandós felesége haláláért kíméletlen bosszút esküszik és áthágva minden szabályt, igyekszik a szövevényesnek tűnő ügy végére járni. 

A Tom Clancy 1993-as, azonos című regénye nyomán készült film egyik legfőbb érdeme egyik legnagyobb hátulütőjévé is válik. A Bűntudat nélkül az általa felvázolt világot adekvátan komornak és morózusnak festi meg, ahogyan főhősét is leginkább az elhivatottság, a halállal való dacos szembenézés és a bosszú prizmáján keresztül láttatja. Sollima rendezése kíméletlennek hat és hírből sem ismeri akár az iróniát, akár a humort, egyenes arccal és bocsánatot nem kérve menetel előre, miközben Kelly rideg következetességgel és brutalitással tarol át mindenkin, aki kicsit is elősegítheti célja elérésében. Az akciójelenetekben nincsen az a jól ismert "hajrá"-érzés, Sollima jól érezhetően nem arra ment, hogy egy szórakoztató akciófilmet tegyen le az asztalra, inkább arra hajtott, hogy egy realisztikus, ám feszült darabot kerekítsen.

A koreográfia ennek megfelelően nincsen túltolva, az események hol gyors lefolyásúak, hol pedig hitelesen tovább tartanak, de mindig érezni azt a fajta realitásra való törekvést, ami megakadályozza, hogy nézőként igazán el tudjam magamat engedni. Ez a szándék teljesen érthető, passzol az alaptörténethez és annak üzenetéhez (az ellenség nem mindig az, aminek látszik), a rendezőnek pedig van érzéke ahhoz, hogy feszesen és gördülékenyen vezényelje le a harcjeleneteket, ahogyan ahhoz is, hogy rideg és acélos atmoszférát teremtsen. 

Ez a kíméletlen bánásmód azonban el is gáncsolja a film egészét, mert hiába a remekül kivitelezett akciójelenetek, Sollima nem nagyon érzi szükségét annak, hogy a karakterábrázolás oltárán áldozzon és karakterének személyes drámájának mélyére hatoljon. Hősét ugyan felesége és meg nem született gyereke elvesztésének okán érzett fájdalma az, ami előre viszi és motiválja, ebből a rendező és Taylor Sheridan forgatókönyve sajnálatosan keveset enged igazán át a nézőnek. Kelly inkább tűnik egy bábnak mindvégig, akinek nincsen más feladata, hogy módszeresen kinyírjon mindenkit és elvégezze a piszkos munkát - a bábjátékos pedig szinte teljesen mindegy, hogy éppen az állam, vagy a gyász és bosszúvágy.

A film elején ugyan megkísérli felfesteni azt a kapcsolatot, amelyet elveszített, de csekélynek bizonyul, az arányok rögtön tolódnak, esélyünk sincsen huzamosabb ideig együtt érezni a szereplővel és átérezni, milyen élet az, amitől őt megfosztották. Ebből fakadóan Michael B. Jordan meggyőző, ám üres, egy dühödt terminátorként szeli át a cselekményt, hiányoltam játékából a szellemet és az igazi jellemet, szerettem volna, ha a rendezés és a szkript több alkalmat ad neki arra, hogy jobban kidomborítsa, ki is Kelly? Jelleméből így meglehetősen kevés jön át, ami szomorú ha azt nézzük, elvileg több tervük is van a karakterrel. 

A "no-bullshit"-akciószcénákat körbeölelő jelenetekben mindeközben olyan remek színészek bukkannak fel, mint Guy Pearce (simulékony modorával megint levett a lábamról a védelmi miniszter bőrébe bújva), vagy Jamie Bell, akit úgy is jó volt nézni, hogy jelenléte kimerült abban, hogy folyamatosan gyanút keltett bennünk. Sajnálatos módon azonban ők sem tudják teljesen megmenteni a filmet attól a hiánytól, amiben szenved. A potenciál ott van benne, van miért szeretni és technikailag teljesen rendben van minden téren, ahogyan a mozgalmas jelenetekben is van kurázsi (az autóégetős szcéna üt) és szeretem, hogy nem beszél mellé. Viszont az egyhangúsága okán és karakterábrázolási nehézségei miatt nem gondolom, hogy sokáig fog bennem dolgozni. Ettől még a remény persze megvan: talán a folytatásra jobban összekapják magukat az alkotók a problémásabb területeken is. Megérdemli Jordan, hogy ne csak a Creed legyen az a franchise, amiben szeretjük őt nézni. 

Bűntudat nélkül - Kritika

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik a kemény, mellébeszélés nélküli akciófilmeket.
  • Akik kíváncsiak arra, hogy Jordan miként állja meg a helyét egy ilyen szerepben.
  • Akik imádják a bosszúfilmeket.
Kinek Nem
  • Akik nem kedvelik, ha egy film végig egy hangot üt meg.
  • Akik az akció mellé szeretnének valami mást is.
  • Akik számára Tom Clancy = Vadászat a Vörös Októberre.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.