Vannak mozik, amelyek semmi újat nem mutatnak, semmi forradalmi nincs bennük, ”egyszerűen” csak jól vannak összerakva. Egytől-egyig remek, de nem feltétlenül kimagasló színészi teljesítményeket láthatunk, szerethető, de eredetiséget nélkülöző karakterekkel egy olyan történetben, amely kényes mivolta ellenére is mindig aktuális marad. Jelen írás tárgya is ilyen, ráadásul azon ritka esetek egyikét köszönthetjük az enyhén túlkomponált magyar címben, ami még az eredetinél (Pride) is kifejezőbb.
Büszkeség és bányászélet – Kritika
Korai rögtön év elején nagy kijelentéseket tenni, de én mégis megteszem: ennél aranyosabb film idén már nem lesz.
Hirdetés
Hirdetés