Csak becsülni tudom azokat a filmeket, amik nyílt lapokkal játszanak és amik a világért sem szeretnének többet nyújtani, mint amit mondjuk a cím és a szinopszis ígér. Xavier Gens rendező legújabb filmje, a Cápák a Szajnában pont ilyen. Tudjuk nagyon jól a cím alapján, hogy itt cápák lesznek, ahol pedig cápa van és filmes ésszel gondolkodunk, ott véres támadások is. Senki nem mondhatja, hogy nem lehetett ezt előre tudni.
A film egy csapat tengerkutatóval indul, akik egy korábban általuk megjelölt és figyelt cápát nyomon követve ismét víz alá merészkednek, hogy megvizsgálják kiszemeltjüket. Lilith (ő a cápa) azonban nagy meglepetésükre jóval nagyobbra nőtt, mint azt gondolták, ráadásul a közeledésüket se veszi túl jó néven: nagyon gyorsan vérfürdővé eszkalálódik a szituáció, amikor vérmintát vennének tőle. A támadást csak Sophia (Bérénice Bejo) éli túl, akit három év múlva egy környezetvédelemmel foglalkozó lány, Mika (Léa Léviant) keres meg, hogy rátaláltak Lilith-re: épp a Szajnában, ahol elvileg semmi keresnivalója nem lenne. Sophia tehát ismételten elkezdi követni az uszonyos agresszort, hogy aztán az idővel versenyt futva megpróbáljon kitalálni egy hatékony tervet arra, miként csalogassa el az állatot az éppen a triatlonnak helyszínt adó Szajnából.
Ami pici változtatásnak minősülhet a megszokott narratívát illetően az az, hogy itt a cápa - bár egy vérszomjas fenevadnak látszik, ehhez semmi kétség nem fér - nincs annak a mérhetetlenül gonosz bestiának beállítva, mint mondjuk Spielberg filmjében, vagy éppen a Háborgó mélység mutáns monstrumai. Hősünk, Lilith bár már a film elején lemészárol egy tucatnyi embert és pár év elteltével Párizst is ostrom alá veszi, igazából csak az ösztöneit követi és ezt Gens filmje teljes mértékben tudomásul veszi. Túlélni próbál egy olyan világban, ahol az emberek a környezetüket folyamatosan destrukció alá veszik: megpróbál alkalmazkodni környezetéhez, ha már az emberek semmibe veszik az igényeit. És igen, nem mellesleg magasról tesz azokra is, akik szem előtt tartanák az ő érdekeit.
A séma ezen felül a megszokott: adott egy sokatlátott főhős, egy hatalmas cápa, egy megoldandó feladat és igen, még egy akadékoskodó, antipatikus és profitorientált polgármester is felüti a fejét - akinek halálát már kezdetektől fogva epekedve várjuk. Mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt, sok víz lefolyt a Szajnán a Cápa óta, ha úgy vesszük, minden csak Spielberg klasszikusának egy újabb variánsa, most sincs ez másként. Viszont javára válik a filmnek, hogy bár a karakterek cselekedetei sokszor logikailag kikezdhetőnek mondhatók (akad nem egy képtelenség), de Gans rendezése mégis a maga módján szórakoztató, dinamikus, a megfelelő pontokon pedig béfilmes profizmussal forgatja be a jelenetekbe a jópofán véres mészárlásokat (egyik csúcspontja a filmnek a katakombákban lezajló, élőben közvetített cápavacsora). Nyilván bele lehet kötni abba, hogy a CGI több helyen csúnya és nem túl kifinomult, de a kontextusban nézve ezt kevésbé tudom nehezményezni.
Üdvözlendőnek tartom a már említett környezetvédelmi aspektust is, ahogyan próbál reflektálni arra, hogy mennyire veszélyben vannak a különböző állatfajok, de mégsem kíván szónokolni, nyilván ez csak egy vékonyka alap arra, hogy egy leheletnyivel másfajta állathorrort szolgáltassanak az alkotók. Ettől nem lesz mélyebb a film, nem is akar az lenni, de egy plusz ízt ad a végeredménynek.
A grandiózus fináléhoz érve a terep meg van ágyazva, a - többnyire feláldozható - karakterek fel vannak vezetve, a triatlonozók pedig - mint finom, húsos falatkák az ebédlőasztalon - csak várják, hogy ott végezzék, ahova a sorsuk szánta őket: Lilith szájában. Eközben a néző mint pusztításra és kiadós vérfürdőre kiéhezett fenevad előre tenyereit dörzsölve nézi őket és várja, mikor bukkan fel a "főhős".
Az utolsó képsorok ennek megfelelően kielégítőnek és a maguk bumfordin "leszarom" módján még frappánsnak is tűnnek (nagy csattanó nincs, de azért mégis meglepőnek hat a végkifejlet). Mert néha igenis jólesik egy színtisztán B-film, ami tudja a dolgát, teszi a dolgát és ami a megfelelő cselekménypontokon mer bevadulni. A Cápák a Szajnában ilyen: egy decens, kellemesen kiszámítható, de azért olykor meglepően pikírt kis horrorfilm. Nyári hőségben egy limonádé mellett tökéletesen (cs)úszik.
