Az év legelborultabb magyar filmjének ígérkező Cicaverzum legalább annyira csalódáskeltő élmény, mint a manapság népszerű multiverzum tematikát meglovagoló cím félrevezető mivolta. Szeleczki Rozália filmrendező és forgatókönyvíró első nagyjátékfilmje az ékes bizonyítéka annak, hogy egy megmosolyogtatóan abszurd alapötlet önmagában még nem képes fenntartani a nézői érdeklődést kilencven percen keresztül.

A harmincadik életévét betöltő Fáni (Törőcsik Franciska) sikeres építész, magánéletében viszont kevésbé halad előre olyan magabiztosan, mint karrierjében. Ennek legfőbb oka, hogy rocksztár édesapja (Kiss Tibi) korai elvesztése óta egy furcsa átok ül a kissé magának való nőn: valahányszor találkozik ugyanis egy neki tetsző férfival, rögtön maga előtt látja a kiszemelt halálát.

A nő életét megkeserítő víziók az újdonsült kolléga, Mihály (Polgár Csaba) érkezésével sem múlnak el, ám a Fáni szomszédságába költöző férfinak van egy fekete macskája, Sima cica (Patkós Márton hangján), aki olybá tűnik - Fáni szerint legalábbis -, emberi nyelven képes beszélni. A meglehetősen kanos kandúr folyamatosan bókokat szór Fáninak, próbálja elcsábítani őt, mígnem valóban úgy alakul, hogy a nő belehabarodik Mihály háziállatába. A fiatal nő végre úgy érzi, Sima cica személyében rátalált a boldogság, melynek útját immáron semmilyen baljós látomás nem keresztezi. A kérdés már csak az, hogyan értesse meg szeretteivel és a közvetlen környezetével, hogy gyengéd érzelmeket táplál egy macska iránt, aki nem mellesleg gengszterrappernek készül.

Szeleczki Rozália nagyjátékfilmje a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának keretében készült, a csekély gyártási támogatás ellenére azonban a Cicaverzum technikai megvalósítására lehet a legkevésbé panaszunk. M. Deák Kristóf virtuóz operatőri munkája, kiváltképp szuggesztív szín- és fényhasználata vizuálisan tökéletes alapot nyújt ennek a valóságtól nem kicsit elrugaszkodott történetnek az elmeséléséhez. A díszletek, a jelmezek és a komplex hangkulissza szintúgy fontos összetevői mind a gyártási költséget meghazudtoló végeredménynek, mind a műfaji filmes hangulat hatásos megteremtésének. Mindezek viszonylatában tehát különösen bántó, hogy a forgatókönyv mindeközben - az ígéretes felütés ellenére - totális érdektelenséget vált ki a nézőből.

A Cicaverzumot Szeleczki közösen írta a költőként, íróként és slammerként egyaránt komoly sikereket elért Kemény Zsófival, ám míg a gyakran lírai magasságokba nyúló dialógusok némiképp elütnek az abszurd high conceptből következő könnyed hangvételtől, addig a poénok közül igen kevés tud őszinte nevetést kicsikarni belőlünk. Meglepő módon azonban nem az agyzsibbasztó macskás szóviccekből van igazán sok a filmben, az alpári és erőltetett anyázások, valamint a hamar unalmassá váló, ugyanazon mondat eltérő tónusú elismétléseire épülő poénok sokkal inkább jellemzik a Cicaverzum humorát. A dramaturgiailag meghatározó traumaklisén pedig bár ötletesen csavarnak a szerzők a Fánit sújtó átok mint az érdemi karakterfejlődést akadályozó tényező behozatalával, az apránként adagolt visszaemlékezésekből kirajzolódó múlt viszont közel sem olyan érdekes vagy izgalmas, hogy indokolja ezt a fajta késleltetést.

A leginkább sajnálatos mindazonáltal az, hogy a macskákhoz kulturálisan társított szimbolikus, mitikus többletjelentéseket a film csupán felvillantja, de nem teszi igazi cselekményszervező elemmé, mivel Fáni és Sima cica furcsa szerelmi viszonyát szimplán egy ezerszer látott párkapcsolati drámává redukálja, amiben az ellenállhatatlan kandúr - egyben a Cicaverzum abszolút sztárja - a kisajátító, manipulátor férfi szerepét tölti be, mígnem a játékidő második felére voltaképpen ki is íródik a sztoriból.

Törőcsik Franciska jobbára egyetlen arckifejezéssel operáló színészi játékát nevezhetjük ugyan eszköztelennek, ám az általa alakított ábrándos, mégis távolságtartó főszereplőtől egyébként is idegenül hatnának a teátrális érzelemkinyilvánítások. Hozzá hasonlóan Polgár Csaba eszköztára sem mozog széles palettán, ez viszont az ő földhözragadt karakteréhez akár jobban is passzolna, ha a forgatókönyv biztosítana Mihálynak kellő játékidőt a kibontakozásra, a színésznek pedig lehetőséget a szerepben való sziporkázásra. Alföldi Róbert rövid remeklése Fáni és Mihály szórakozott, túlzóan nyájas főnökeként üde színfoltja a vígjátéknak (örömteli, hogy mostanában egyre gyakrabban láthatjuk mozivásznon is a kiváló színészt), mellette pedig a főszereplő spirituális beállítottságú édesanyját megformáló Udvaros Dorottya szintén ellopja az összes jelenetet, amiben feltűnik. A leghálásabb feladat ugyanakkor a Sima cicát megszólaltató Patkós Mártonnak jutott, aki jellegzetes orgánumának köszönhetően valóban képes ellenállhatatlanná tenni a gengszterrapben utazó, meglehetősen nagyszájú kandúrt, a forgatókönyv kihagyott ziccereit és aránytévesztéseit viszont még az ő felszabadult és élvezetes brillírozása sem tudja feledtetni.

Összességében a Cicaverzum - mint high concept műfaji film - az idei év hazai filmtermésének egyik legnagyobb meglepetése lehetett volna. Képkockáin kézzelfogható a tehetség, a szívvel-lélekkel filmkészítés mindent átható energiája, valamint az érdemi tartalommal való megtöltésre alkalmas ötlet - utóbbiba azonban sajnálatos módon beletörik az alkotók bicskája. A kezdeti hév hamar klisés, a romantikus vígjátékok renoméját aligha emelő megoldások egész sorába fullad, minek eredményeként még a koppra másfél órás játékidő is jócskán hosszabbnak érződik a kelleténél. Egy rövidfilmben egyfelől a kissé fantáziátlan forgatókönyv is jobban működött volna, másfelől mi is kevésbé macskásodtunk volna el közben a moziszékben. Egy dolog mindenesetre biztos: Sima cica kőkemény rapszámának (amit a filmben cameoszerepben feltűnő Schwarz Ádám, azaz Beton.Hofi írt) a legnagyobb zenei streamingplatformokon a helye!