Coming Out – Kritika

A legnagyobb hiba rögtön ott keresendő, hogy Orosz egy mainstreamfilmben próbál foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, ebből kifolyólag pedig túlontúl megalkuvó. Hollywoodban sem véletlen, hogy a független filmek feszegetik a határokat, tesznek fel kérdéseket és próbálnak választ adni a melegség miben létére, míg a nagy stúdiófilmeknek megmaradnak a szuperhősök, fantasyk és sci-fik, amiket inkább a látvány visz el a hátán. Mondjon nekem valaki egy sikeres, a homoszexualitást a középpontba állító közönségfilmet az elmúlt 10 évből! Túl a barátságon? A gyerekek jól vannak? Milk? Mind, független kis fesztiválokon kezdték. Épp ez a Coming Out legfőbb baja: intelligensen kellene nyúlnia a témához, de a legtöbbször csak leragad a meleg közhelyek és sztereotípiák puffogtatásánál (habár Ceizel Endre rövid felbukkanásával még egy érdekes tényt is sikerül megtudnunk), és igyekszik minden szükséges információt didaktikusan a néző szájába rágni, de ha a meleg szerelem ábrázolásáról van szó, akkor kényesen ügyel arra, nehogy véletlenül is elcsattanjon egy férfi csók. Bezzeg félmeztelen vagy magukat markolászó pucér nők látványa (utóbbi igaz csak újságban) simán belefér a 12-es karikába (innen is csókoltatom a korhatárbizottságot).

Viszont igazságtalan lennék, ha csak maga a téma miatt marasztalnám el a filmet, az ugyanis a sablon sztori és a mellékkarakterek révén hozza a betonközép színvonalat. Kivitelezését tekintve pedig köröket ver a Sas Tamás féle a „reklámok közé tegyünk egy filmet” valamint a Gyöngyösi-Kabay páros olcsóságot magukból árasztó „műveire”. A történet abszolút jó tempóban halad, és a mellékszereplők tekintetében sem érheti szó a ház elejét: Gyabronka József abszolút szimpatikus a legjobb barát, Kálmánként, Hegedűs D. Géza röpke kis szerepében is megnyerő, azonban Mucsi Zoltán abszolút ellopja mindenki elől a showt, az előítéletes szomszédként (az év egyik legviccesebb jelenete is hozzá fűződik). A főszereplő Csányi Sándor azonban jól példázza a film kettősségét. Ő egyébként is inkább sztár nálunk, mintsem színész (noha az érdemeit nem kívánom vitatni), pont ezért, mint meleg, abszolút hiteltelen (plusz még unszimpatikus is a karaktere), ugyanakkor, mint gyötrődő hősszerelmes teljesen rendben van. Tompos Kátya is abszolút korrekt, habár ahogy a feminimre vett Erik karakterét az ő férfiasabbra vételével próbálták kihangsúlyozni, az már erőltetett, Karalyos Gábor azonban mindent kihoz a karakteréből (Mucsi mellett az ő karaktere a legszerethetőbb), ellenben szegény Für Anikó mintha nem találta volna a helyét, amiben a gyengén megírt szerepe is közrejátszhatott.

A legnagyobb rejtély azonban a Coming Out-al kapcsolatban, hogy miképpen fogadják majd a nézők. Azt örömmel fogadtam, hogy a moziból kifelé távozó több tucat tízen éves nagy beszélgetések közepette nem nyelte le ezt a másságból egy csapásra ki lehet gyógyulni, ha fejbe vernek dolgot (még ha a film ad is erre egy megalkuvó magyarázatot) és saját álláspontjaikat kezdték firtatni. Azért pedig legalább megérte leforgatni a filmet, hogy a témáról beszélgessenek az emberek. De ha legközelebb valaki itthon akar a témában filmet készíteni, lehetőleg másképp tegye. https://www.youtube.com/watch?v=ObMz7uH6jas

Oldalak: 1 2