Magunknak is igen nehéz beismerni, hogy az ember néha idejekorán fut bele olyan időtlen történetekbe, amiknek a dekódolásához szükséges ismeretekkel, élettapasztalatokkal bizony még nem feltétlenül rendelkezik annak a bizonyos nagy hatást gyakorló első találkozásnak a pillanatában. Az eredetileg 1998-ban, Japánban bemutatott Cowboy Bebop talán a legtökéletesebb példája a fentebb taglalt gondolatoknak, hiszen Shinichirō Watanabe mindösszesen 26 epizódot megélt, ám annál nagyobb kulturális lábnyomot maga mögött hagyó anime sorozatára több mint 23 évvel az eredeti premierje után sem lehet ráfogni, hogy akárcsak egyetlenegy napot is öregedett volna.
De hogyan is tehette volna, mikor a Cowboy Bebop már születése pillanatában egy olyan korban jött a világra, ami ekkoriban még csak pólyás kisdedként egyelőre rá sem léphetett arra a technológiai csodát ígérő, végeredményében viszont csak örökös fájdalmat és pusztulást magával hozó útra, mely Watanabe meséjében már régen a múlt homályába veszett.
Legalábbis azt hihetnénk, hogy az emberiség az úr 2071. évét taposva végre felhagyott mindazon - enciklopédiákat kitölteni képes - önpusztító tulajdonságainak egész sorával, amik már a múltban is nem egyszer megkeserítették az egyszerűen csak boldogulását kereső kisember mindennapjait. Ha az időközben az űr végtelenjét meghódító ember tényleg tanult volna bármit is a múltjából, akkor valószínűleg tényleg nem lenne munkája azoknak az űrcowboyoknak nevezett fejvadászoknak, akiknek legtöbbször csak egyetlen cél lebeg szeme előtt: hogy lehetőleg még élve kerítsék kézre azokat az intergalaktikus bűnözőket, kiknek a fejére a lehető legnagyobb vérdíjat tűzték ki. A magának való Spike Spiegel és az első látásra kissé talán mogorvának tűnő társa, Jet Black, valamint a későbbiekben hozzájuk csatlakozó Edward és Faye Valentine több-kevesebb sikerrel szintén a fejvadászat sokszor nehézkes, viszont annál jövedelmezőbb világában próbálnak boldogulni.
Az ikonikus intro animáció nélkül mindössze alig 20 perces játékidejű epizódok gerincét adó fejvadász megbízatások azonban a legtöbbször olyan komplex filozófiai kérdéseket is boncolgató történeteket képesek kevesebb, mint fél óra leforgása alatt elmesélni, hogy egyes részek végén komolyan felmerülhet bennünk annak az érzése, miszerint valójában jóval több időt töltöttünk a képernyő előtt, mint amennyit a lejátszónk kijelez nekünk.
Ebben persze nem kis szerepe van annak, hogy a Cowboy Bebop elsősorban nem a spanyolviaszt szerette volna újra feltalálni, hanem korábban jól ismert elemeket felhasználva valami egészen szokatlant, de eközben mégis kellemesen ismerőset tenni a néző orra elé. Már az első néhány epizódban megfigyelhető, ahogy az alkotók a western, a noir, és a sci-fi hármasának különböző műfaji kombinációival játszadoznak, miközben mindezt nyakon öntik nem egy olyan bőr alá kúszóan melankolikus, mégis a remény ígéretét hordozó jazz számmal, hogy ember legyen a talpán, akinek ettől nem fog a hátán végigfutni a hideg. A melankolikus, véget nem érő szenvedéssel átszőtt veszteség érzését közvetítő hangulatot ugyanakkor remekül egyensúlyozza a főszereplők sokszor szarkasztikus, fanyar humora, ám a Cowboy Bebop a legtöbb animével ellentétben itt sem hajlandó beállni a sorba. Itt nincsenek minden második pillanatban túltolt, a műfajtól megszokott túlzások, vagy ha vannak is, azok is teljes mértékben minden esetben tökéletes összhangban állnak az adott szereplő - például Edward, a kissé mindig hiperaktív, de zseniális ifjú komputerzseni - személyiségének legfőbb ismertetőjegyeivel.
Ez a fajta kreatív megoldás amellett, hogy önmagában véve jóval befogadhatóbbá teszi az egész szériát a műfajt kevésbé ismerő, netán azzal éppen ismerkedő nézők számára, a szereplők közti fokozatosan fejlődő kapcsolatokat is egy olyan jóval emberközelibb mederbe terelte, amiben minden egyes újabb, a figurák múltjával kapcsolatos legapróbb felfedezésnek is ugyanolyan súlya van, mint amikor kénytelenek vagyunk végső búcsút venni valamelyik egészen addig érinthetetlennek hitt főszereplőnktől. A készítők egyébként már a Cowboy Bebop legelső pillanatától kezdve igyekeznek - még ha kezdetben csak burkoltan is - felkészíteni minket ezekre a momentumokra, elvégre ők is tökéletesen tudták, hogy bármennyire is legyen tisztában az ember az elmúlás és a vég közeledtének elkerülhetetlenségével, az igazat megvallva valójában sosem fogunk igazán készen állni a velük való találkozásra. Így maguk a szereplők sem tudják igazán, mit kellene kezdeniük a múltban szerzett sebek visszatérő fájdalmaival, hiszen ezeknek a terheit bár megoszthatnák egymással, könnyen lehet, hogy egy ilyen lépéssel csak újabb örökre megmaradó sebesüléseket szenvednének el.
Ebből adódóan Spike, Jet, Fay, Edward, és Ein, a kutya az idő előrehaladtával bár valóban eljutnak arra a pontra, ahonnan az avatatlan szem első ránézésre mindössze egy újabb diszfunkcionális család képét fogja látni bennük, ám a 26 epizód alatt közöttük létrejövő kapcsolatok valódi dinamikáját akárhogy is szeretném, de óriási hiba lenne ennyire egyszerűen beskatulyázni. De felesleges is lenne, mivel magának az alkotógárdának sem állt szándékában, hogy olyan élő-lélegző karaktereket írjanak, akiknek a pontos jellemrajzát le lehetne írni néhány egymás után következő mondatban. Ugyan meglehetne próbálkozni vele, azonban még ekkor is hiányozna a Cowboy Bebop fizikailag leutánozhatatlan esszenciájának azon összetevője, amely a kézzel rajzolt animáció személyessége és a zeneszerző, Yoko Kanno hol játékosabb, hol pedig gyötrelmesen keserű zenei anyagának ötvözetéből jött létre.
Mint ahogy az a fentebbi hosszú sorokat olvasva valószínűleg már nyilvánvalóvá vált, jegyet váltani eme felejthetetlen audiovizuális utazásra egyáltalán nem könnyű feladat. A Cowboy Bebop ennek dacára nem szimplán minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású animéje, hanem talán minden idők egyik legszebb meséje is az életről, ami tény és való nem kevés bukkanót tartogat a rajta végig suhanó űrcowboyok számára, ám ennek a terhét már mindannyiunknak magának kell a vállán hordoznia. Elvégre ezt az utazást óriási hiba lenne nem első kézből megtapasztalni.
