A vígjátékok egyik leggyakrabban látott alaptípusa a testcserés komédia. Majdnem minden évben kijön egy olyan vígjáték, amelyben egy apuka hirtelen kisgyerekké válik, az anyuka a tinifia testében kezd el lányokkal találkozni, a sort pedig bármeddig lehetne folytatni. Segítség, felnőttem!, Nem férek a bőrödbe, Jumanji: Vár a dzsungel, hogy csak néhány ismert címet említsünk, a formula azonban mintha nem tudna kikopni.
A Netflix most a karácsonyi időszakra időzített egy hasonló produkciót, amiben ugyan az ünnep nem jut igazán fontos szerephez (csak háttérként van jelen), de a tanulság nagyon is aktuális ebben az időszakban: jobban kell figyelnünk egymásra.
A Brenner család olyan, mintha egy katalógusból lépett volna ki. Az anyuka, Jess (Jennifer Garner) egy nagy cégnél dolgozik vezető pozícióban, az apuka, Bill (Ed Helms) egy csupaszív ember, a gyerekek (Emma Myers, Brady Noon) közül pedig van, aki matekzseni, más pedig a fociban tehetséges. Viszont mivel mindenki nagyon elfoglalt, nehéz összehozni a családi programokat. Karácsony környékén azonban ellátogatnak a planetáriumba, ahol egy különleges égi jelenségeket néznek meg, és azt kívánják, bárcsak cserélhetnének egymással. És végül erre meg is lesz a lehetőségük, de nem úgy, ahogy eltervezték.
A Netflix filmje követi ennek az alműfajnak a klasszikus narratív sémáját. Kezdetben látjuk, hogy mennyire elbeszélnek egymás mellett a család tagjai, milyen mértékben veszett ki az intimitás a mindennapokból. Az első felvonás végén azonban megtörténik az említett "csoda", onnantól kezdve pedig a humor veszi át a főszerepet.
Ám sajnos sokáig alig-alig tudunk nevetni ezen a filmen. Kezdetben bizony a legegyszerűbb poénokért hajoltak le az alkotók: hogy lehet borotválkozni új testben, az anya így tudja meg, hogy kamaszlányának titkos tetoválása van, és persze sorolhatnánk tovább. A Családi cserebere ezekben a jelenetekben a hollywoodi komédiák legrosszabb hagyományait idézi: tisztán testi humor, a legapróbb erőfeszítés sem a szituációk és a párbeszédek vicessé tételére.
A film felénél azonban történik egy egészen váratlan váltás, a szituációk hirtelen elkezdenek működni: nem tudunk nem nevetni azon, ahogy a 45 éves apuka próbál laza lenni egy tini lánnyal, vagy ahogy a kamaszlány felelős anyaként és üzletasszonyként próbál megnyilvánulni. És bár az említett mondanivaló sem olyan, amit ne hallottunk volna nagyon sokszor korábban, tulajdonképpen korrekten végigviszik ezt a szálat. A tanulság egyszerűen fogalmazva annyi, hogy figyeljünk egymásra. Vegyük észre, hogy épp olyan nehéz az elfogadásért küzdő kamaszoknak, mint a családot és a kapcsolatukat fenntartani igyekvő szülőknek. Ráadásul ebben némi változatosságot is tapasztalhatunk: más és más módon teljesedik ki mind a négy főszereplő, más célokkal rendelkeznek életük adott szakaszában.
Ennek ellenére mindvégig igaz marad, hogy a főszereplők olyan típuskarakterek, akiket majdnem minden vígjátékban láthatunk. Ahhoz, hogy őket bármennyire is meg lehessen különböztetni az átlagtól, feltétlenül szükséges Jennifer Garner és Ed Helms karizmája. Nagyjából mindketten megszokott karakterüket hozzák, de rendelkeznek akkora rutinnal, hogy ezt ne érezzük kellemetlennek. De újfent megbizonyosodhatunk Emmy Myers tehetségéről is, őt korábban a Wednesday első évadában láthattuk, és itt is lendületesen alakítja a család különc kislányát.
A Családi cserebere tipikusan az a netflixes film, amit könnyen össze lehet téveszteni a szolgáltató hasonló projektjeivel, de egyszeri megnézésre bőven alkalmas lehet.
