Hirdetés

Csillagok Között - Kritika

|

Christopher Nolan az égre emelte a tekintetét és (ismét) lehozta nekünk a csillagokat is.

Hirdetés

Be kell vallanom, drukkoltam annak, hogy Nolan végre elbukjon. Persze nem rosszindulatból kívántam, hogy jelen dolgozatába törjön bele a bicskája (de lehet, hogy van benne egy kicsi az is), csupán egy olyan formátumú rendező, aki rekord gyorsasággal vívott ki magának teljes alkotói szabadságot a hollywoodi stúdiógépezetben, és még így is kritikailag és anyagilag is elismert műveket tesz le egymás után az asztalra, az Murphy törvénye szerint előbb utóbb megbotlik. Aki folyamatosan feljebb helyezi a lécet, az előbb-utóbb biztos leveri azt, amit a közönség nehezen bocsájt meg - már egy Sötét Lovag legendává válása közbeni megingást is nehezen toleráltak - ráadásul az általa (is) képviselt realista, pszichológiailag komplex történetmesélést azóta is úton-útfélen próbálják mindenre ráhúzni, hozzáértéstől és műfajtól függetlenül. Épp ezért ideje volt már a léc leverésének. Ami most sem történt meg… és talán még sohasem örültem ennyire, hogy egy kívánságom nem teljesült.

Hirdetés

Persze valahol sajnálom is, hiszen ezzel a már említett léc még magasabbra került, és ha egyszer leveri - már pedig van az a szint, ahol a közönségnek sem lehet megfelelni - azután a rendező elhivatott rajongói is nehezen felejtenek majd. De ez egyelőre a jövő problémája, ahogy a film központi kérdése is, miszerint ha az emberiség napjai megvannak számlálva, akkor a csillagok közötti útkeresés, kolonizálás vajon időben bekövetkezik-e, valamint ennek milyen árat kell megfizetnie a modern kori felfedezőknek.

Az eredetileg Steven Spielberg kezei között formálódó projekt az egykor szebb napokat látott szakállas mozimágus kezeiben kétségtelenül hasonlóan profi, de érzelgős tanmesévé válhatott volna a szeretet erejének fontosságáról és határtalanságáról, miközben az embereket foglalkoztató fontos, mind tudományos, mind morális kérdések elsikkadtak volna. Szerencsére azonban Nolan egy olyan komplex, mégis érzelmekkel telített sci-fit rittyentett össze, amit nem hiába hasonlítanak a külföldi kritikusok Kubrick Űrodüsszeiájához (akadnak is párhuzamok) és éppen ezért akadhat meg egyesek torkán a masszív, majd három órás, gravitációs-, húr- és relativitáselméletekkel tarkított, az emberiség jövőjéért a családját maga mögött, majd hozzájuk visszavágyó farmer története.

Ezzel együtt Nolan a testvérével közösen jegyzett scriptje  játszi könnyedséggel adagolja úgy a tudományos információkat, hogy az egyszerre hasson érdekesnek, megértse még a legjámborabb értelmi képességű delikvens is és találja meg a tökéletes dramaturgiai funkcióját, mindamellett, hogy szereplői morális kérdései, érzelmi töltete sem veszik el. Való igaz, hogy a pont a túlzott precizitásáról, óramű pontossággal kiszámított műveiről híres Nolannek a humánum, az érzelmek hiányát szokták felróni a kritikusai (vagy akár egyes rajongói is) és tőle szokatlan módon (mondván: "Én is tudok ilyet!") a racionalitásba meglepő érzelmi kilengések is befigyelnek. Nem egyszer támadást intéz ezúttal a könnyzacskóink ellen, de valahogy ezt is sikerült következetesen beleépíteni a forgatókönyvbe, a karakterekhez hűen - Anne Hathaway monológja a szeretetről akármennyire is giccsbe hajló, mondandóját tekintve nagyon is igaz - még ha a hatásvadászatnak olykor meg is adja magát.

A rendezőzseni (mert mit is vitassuk el tőle, az) eme űrodüsszeiája pedig kétségtelenül az életmű magnum opusa. A Sötét Lovag óta járatott grandiozitást itt pörgeti a csúcsára, de nem is hívhatnánk Christopher Nolannek, ha ez kicsit sem lenne tudatos koncepció része. Az űr végtelenségével együtt a felfedezőkön keresztül beszél az ember nagyra és felfedezni vágyásáról, kíváncsiságáról, valamint ezzel együtt gyarlóságáról, esendőségéről. Mindezt állítja szembe egy család drámájával, amivel rávilágít nem csak arra, hogy milyen apró porszemek is vagyunk még mindig a világmindenségben, hanem arra is, hogy olykor a legegyszerűbb érzelmek is képesek lehetnek nagy tettekre sarkalni minket.

Nagy - és valahol elcsépelt - szavak ezek tudom, amelyekről viszont nehéz érzelem mentesen beszélni, akárcsak arról, hogy a rendező ezúttal is mennyire kézzelfogható világot teremtett (Kip Thorne elméleti fizikus segítségével, akitől a sztori is ered), benne jól elhelyezett figurákkal (mint például a két robot) és motivációkkal. Ebben pedig a Nolan-i precizitás megint csak élen jár a legtöbb hollywoodi blockbusterrel szemben: a limonádé vígjátékok korszakát végérvényesen maga mögött hagyó Matthew McConaughey játéka végtelenül profi: egy igazi tökös, mégis egyszerre csupaszív és végtelenül realista űrcowboy, aki mégsem telepszik rá senkire, ahogy ez fordítottan is igaz, és minden színésznek megvan a maga funkciója és nagy pillanata Caine-től kezdve egészen Chastain-ig. Az pedig csak hab a tortán, hogy egy jól ismert, váratlan szereplő felbukkanásával a kötelező látványelemek és dramaturgiai fogások is végtelenül izgalmasnak hatnak és képesek a történet folyását új mederbe terelni. Így válik a Csillagok között - néhány Spielbergtől felsejlő érzelgős momentumtól eltekintve - többé, mint egy átlagos film, ezzel együtt többé, mint a legtöbb Nolan-mozi. Egy érzelmes és elgondolkodtató sci-fivé, aminek a klasszikusok, de még inkább a csillagok között a helye.

Csillagok között

Kinek Ajánljuk
  • Az elgondolkodtató sci-fik rajongóinak!
  • Akiket érdekelnek a féreglyukak, a húrelmélet és az űr végtelenjei!
  • Akik nem bánják, ha olykor meg akarnak ríkatni minket!
Kinek Nem
  • Akik szerint a Star Warsnál jobb sci-fi úgy sincs!
  • Akik szerint Nolan ne fecsegjen a szeretetről!
  • Akik bánják, ha túlontúl az érzelmeinkre hatnak egyesek!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.