A horrorrajongók akár akarják, akár nem, de 2022-ben még mindig él és virul a found footage, azaz a talált kamerás formátum. Sőt, ha pontosabbak akarunk lenni, él és fejlődik tovább, hogy még azokat a nézőket is bevonzza, akik ezt a szubzsánert már a kezdetek óta igyekeznek elkerülni. Ehhez ironikus módon csupán annyira volt szükség, hogy egy YouTube generáció felnőjön időközben.

A Deadstream alkotói, Joseph és Vanessa Winter ugyanis nem most jöttek le a falvédőről: pontosan tudják, hogy a found footage ellenzői közül sokakat a folytonos kamerarángatások és a képkockák nézhetetlen minősége riasztják el.

Ennek az idegesítő kamerakezelésnek az alapját a "talált kamera" koncepció szolgáltatta, miszerint a pórul járt hőseink életüket kockáztatva filmeznek olyan dolgokat, amiket a normális emberek javarésze már az első gyanús jelnél hátrahagyna.

Az 1999-es Ideglelés óta azonban eltelt húsz év, és azt láthatjuk a videómegosztó portálokon, hogy igazából menő lett elébe menni az őrültségeknek, hiszen ezek szállítják a kattintásokat. Az viszont már nem annyira menő, ha alig látni valami kivehetőt abból, amikor valami megmagyarázhatatlan ránk hozza a frászt. Ennek következtében YouTuberek most már olyan kamerák armadájával vannak felfegyverkezve, amitől a Daniel Myrick-Eduardo Sánchez rendezőpáros (Ideglelés) elsírta volna magát.

A Shudderen debütáló Deadstream 2022-ben egy ilyen technológiai fejlődéssel felvértezve érkezett meg az éves horrorfelhozatalba, és ha nem is lesz külön kiemelve majd utólag, mindenképp az olyan alkotások között emlegethetik idővel, amelyek segítettek megreformálni a found footage-es horrorok kissé unalomba fúló trendjét. Ugyanis nagyon ügyesen kombinálta a már jól ismert formulát a modern technológiával, és közben a horrorműfaj megkerülhetetlen filmjét, az Evil Deadet/Gonosz halottat is frappánsan idézte meg.

Shawn Ruddy videoblogger (Joseph Winter, a társrendező) a mai online karrierívekre jellemző módon gyorsan elérte a csúcsot, hogy az első megrendezett hakni után elforduljon tőle a közönsége. Hogy visszanyerje a nézők kegyét, egy egész estére bezárja magát egy "kísértetjárta házikóba" a semmi közepén, amihez talál is egy kellőképpen félelmetes háttérsztorit.

Hogy még autentikusabb legyen az egész, Ruddy karaktere az influencerekhez méltón játssza túl magát: horrorisztikus zenét játszik le a háttérben hangulatfokozás gyanánt, és még csak erre az estére készült merchandise termékeket is promótál a film elején. Mindaz, amit nem lehet csípni egy influencer megmondó emberkében, az Ruddyban megtalálható.

A sokszor paródiába, és nézői nevetésbe fulladó jelenetekkel párhuzamban azonban érezzük, hogy itt bizony azért lesz még alkalmunk megijedni - és ha mi éppenséggel nem is szúrjuk ki a baljós jeleket, szerencsére a filmbeli élő közönség ezt megteszi (ahogy a "valódi" szellemvadász csatornákon is általában a feliratkozók hívják fel a tartalomgyártók figyelmét gyanús dolgokra). Amikor már azt hinnénk, hogy elkezdődhet a takaróval való félelemtompítás, váratlanul egy rajongó is megjelenik a házban, Crissy (Melanie Stone), akinek jelenléte ismét élét veszi a kialakuló horrorhangulatnak, hogy aztán ismét erőteljesen lüktessen az adrenalin a nézőben.

A Deadstream egy komisz film, hiszen ezen a vígjáték-horror tengelyen mozogva altatja el a néző figyelmét, hogy aztán a jump scare-ek tényleg a frászt hozzák ránk. Ám nemcsak a found footage "kötelező elemével" próbálkozik a Deadstream, hanem jut bőven abból az ocsmányságból is, ami miatt sokan igazi klasszikusnak tartják a Gonosz halottat. Bónusz, hogy Ruddy profi felszereltsége miatt nincs semmi, amiről lemaradnánk: nincsenek elmosódott képek, nincsenek érthetetlen telefonbeszélgetések, a modern technikának hála tényleg a szemünk előtt zajlik minden. Továbbá a sok kamerának köszönhetően a vágások sem lesznek olyan kaotikusak, mint ami egy found footage filmre lenne jellemző, hanem inkább a klasszikus filmes kamerakezelés idéződik meg.

Lehetne vitatkozni azon, hogy a fentiek függvényében found footage-ről beszélhetünk-e még mindig? Ezt majd az idő fogja eldönteni, de érzésem szerint ez egy olyan irány, amit meg kellett lépnie ennek a szubzsánernek, és ami az előnyére is válhat. Főleg, ha olyan hozzáállást kapunk a jövő alkotóitól is, mint Joseph és Vanessa Wintertől, akik mertek javítani a javítandón (képi minőség), és szemérmetlenül, de szimpatikusan másoltak klasszikusokat a tágabb zsánerből, amivel a veteránokat és az újoncokat is be tudják vonzani. Ezek szórakoztató megvalósítása mellett pedig még arra is futotta tőlük, hogy görbe tükröt állítsanak korunk YouTuber társadalmának. Remélhetőleg ezzel a sikerrecepttel mások is élni fognak a jövőben.