Azt le kell szögezni, hogy a XXI. században kár lenne klasszikus Die Hard-mozit várni. A 3. és 4. rész között 12 év telt el, ezalatt két James Bond is tiszteletét tette a vásznon, lezajlott egy igencsak jelentős technikai innováció, valamint szeptember 11. után is másként tekintettünk mindenfajta terrorizmusra. Noha Len Wiseman mozija a leglátványosabb jelenetekben (rendőrautó vs. helikopter, kamion vs. vadászrepülő) némileg túllőtt a célon, és a PG-13 besorolás okán sterilebb lett a végeredmény, érződött az alapanyag iránti tisztelet és rajongás. A felhúzós óra a digitális korban analógia jól működött, akárcsak a John McClane arcán még mindig bujkáló mosoly, valamint akkor is cinikus egysorosai. Na, ezeket ötödjére már egyáltalán nem kapjuk meg, ahogy már magát McClane-t sem.
Die Hard – Drágább, mint az életed – Kritika
Az előző részből a korhatárbesorolás okán szinte kimaradt a motherf*cker, most azonban megkapjuk: Yippee-Kai-yay nélkül, a közönség soraiból.
Hirdetés
Hirdetés