Egy film, amelynek talán legfőbb pozitívuma, hogy teljesíti azt, amit előzetesen ígér.
Hirdetés
Ebben leginkább az Oscar-díjas Coen fivérek (Fargo, Nem vénnek való vidék, be kell őket mutatni bárkinek is?) forgatókönyvét illeti dicséret, semmint a könnyen felejthető iparos munkákat szállító Michael Hoffman-t, akinek a jóindulattal is csak Holt költök társasága-klónnak nevezhető Császárok klubját „köszönhetjük”. Viszont Hoffman szerencsére nem rontott el semmit az alapanyagon, és csak akkor érződik a rendezői egyéniség hiánya, amikor néhány kezdeti poénból lényegesen többet ki lehetett volna hozni, mint amit végül kaptunk. Ugyanakkor Coen-ék, amennyiben vígjátékot készítenek, mint amilyen a Kegyetlen bánásmód, vagy a Betörő az albérlőm, nem lehetne azt mondani, hogy a kör közepébe találnának. Előbbi is inkább egy kellemesen derűs darab, míg utóbbi már egy inkább félre sikerült fekete komédia, de szerencsére a Monet festmény körüli hajcihő előbbihez áll közelebb minőségben.
Tehát rá kell hangolódni erre a finom humorra, ami csak annyi bélgázos poént enged meg magának, amennyi még a stílusba belefér. Ehhez pedig a gaz főnökén bosszút állni kívánó kurátor sztorija is idomul: a szállodai jelenetsor nem csak hazánk gyümölcsét, A miniszter félrelép-et, hanem a Stallone nevével fémjelzett Oscar-t is könnyedén eszünkbe juttathatja az egymáson sorjázó helyzetkomikumokkal, a fentebb említett pár altesti humorforrás pedig olyan gyorsan elsuhan, hogy még döccenőnek se lehetne őket nevezni.
Ehhez pedig a színészek profizmusa is társul, akik egyáltalán nem nyomják el egymást, ami egy ilyen műfajnál könnyedén megeshet: Colin Firth akármilyen jó drámai színész is, a néző mindig a Mr. Darcy-féle, pipogya szerepekben látja a legszívesebben, amit Firth most is kisujjból hoz. Cameron Diaz, még így, 40 fölött is a komika szerepkörben tud a leginkább bizonyítani, Alan Rickman pedig most is, mint mindig vérprofi teljesítményt nyújt, ha csak bevonul a vászonra, akármilyen műfajban vagy szerepkörben kelljen helytállnia. Talán csak Stanley Tucci játssza enyhén túl a szerepét, de azt is olyan szórakoztatóan teszi, hogy lehetetlen rajta nem derülni.
Ettől függetlenül nem válik egy korszakos mesterművé, nincsenek benne idézhető dumák és karakterek, akikre évek multán is emlékezni fogunk mondjuk egy sörözés alkalmából. De pont ez az előnye, hogy a mai tucat vígjátékokkal ellentétben nem akarja minden jelenetét kultikusnak és nagyon viccesnek beállítani, ettől válik az egész kellemes néznivalóvá. Pont, mint a szénaboglyák alkonyatkor.
https://www.youtube.com/watch?v=Lxu2eNHfO70
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
