Hirdetés

Egy fantasztikus nő - Kritika

|

Sebastian Lelio filmje páratlanul szép alkotás egy nőről, aki szeretett egy férfit.

Marina megy és megy és megy. A kamera követi őt. Hol mögötte oson, hol előtte megy, hogy az arcát is vegye. Folyamatos mozgásban van, folyamatosan rohan, szalad, sétál, csak rövid időkre áll meg vagy ül le, hogy megpihenjen. Sebastian Lelio Egy fantasztikus nő című filmje a dac, a szembenállás, a "nemadomfel" filmje.

Hirdetés

Marina történetünk elején elveszíti szerelmét. Miután ez megtörténik, máris megjelenik szép sorban: ex-feleség, testvér, fia. Kérnek, követelnek, azt kívánják, költözzön ki a lány a lakásból, menjen melegebb éghajlatra, felejtse el őket. "Hamvának egy részét megkaphatod." - így a testvér, aki még valamelyest jó viszonyt ápol bátyja szeretőjével. Pedig Marina egyetlenegy dolgot szeretne: méltón, szerelmeshez illőn búcsút venni a férfitól. Elmenni a temetésére, a virrasztásra, hogy ő, mint szerelmese, ott legyen mellette, mikor utolsó útjára engedik őt. Ez az, amit a rokonság tőle megtagad és ez az, amit ő képtelen elfogadni. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy Marina transznemű.

"Amint látod, hús és vér vagyok." - így hősnőnk, amikor életében először találkozik kedvesének ex-feleségével. A nő hitetlenkedve nézi őt, mondván évekig csak találgatni tudott, vajon hogy nézhet ki egy ilyen ember, akit az egykori férje választott magának. Majd közli vele, hogy innentől kezdve neki nem kell foglalkoznia az ügyes-bajos dolgokkal, nyugodtan pihenje ki magát. Vagyis finoman fogalmazva lepattintja őt. Sebastian Lelio filmje kényes témát dolgoz fel, de anélkül teszi ezt, hogy kicsit is fontoskodóvá válna, vagy patetikus hangvételbe csapna át. Marina (Daniela Vega vászonra termett jelenség) nőként tekint magára és nőként is él, a társadalom, a környezete azonban folyamatosan ferde tekintettel, gyanakvóan néz rá. A rendőrség egyből prostitúcióra gyanakszik, az ex szimpla perverzitásra, az elhunyt férfi agresszív fia pedig egyszerűen egy "buzi"-ként tekint a lányra. Mindenkinek megvan a maga véleménye, mégis mindenki értetlenkedve áll a helyzet előtt. Marinának tűrnie kell ezeket a kényszerhelyzeteket, mert alapvetően ő nem egy erőszakos ember. Nem szól vissza és nem üt vissza, nem megy a hatóságokhoz, nem csap balhét. Tűr, de az istennek sem adja fel. Nézőként mi magunk is szembesülhetünk azzal a filmet nézve, hogy miként reagálunk rá: a kamera sokszor vizslatja arcát, testét. Fellelhetjük a nőies vonásokat, ott vannak rejtve az egykori, maszkulinabb identitás maradványai (a színésznő a való életben is férfiból nővé operáltatta magát). Ott van egy egész, komplex ember, akiről azonban bármi is a véleményünk, a film folyamatosan, finom eszközökkel hangsúlyozza: Marina ugyanolyan emberi lény, mint Te vagy én. Ugyanúgy szüksége van szeretetre, ugyanúgy képes a szeretetre és megilleti őt az az alapvető emberi jog, hogy elbúcsúzzon a szerelmétől.

Az Egy fantasztikus nő az empátia filmje. Arra ösztökél bennünket, hogy igenis, próbáljunk meg nyitni. Próbáljuk meg félredobni az előítéleteinket és próbáljuk meg elásni a normalitással kapcsolatos elvárásainkat. De én mondom, a rendező anélkül, hogy szájbarágna, finoman, érzéssel, szívvel teszi ezt. Nem tolakodik, csak szépen rávezet bennünket, arra, hogy végtére is mindnyájan csak emberek vagyunk, mindnyájan csak élni szeretnénk az életünket - lehetőségeinkhez képest boldogan. Sebastian Lelio egy ember kálváriáján keresztül világít rá erre - néhol parányit valóságtól elemelten (az aláfestő zene sokszor jótékonyan elemeli a filmet a kemény valóságtól és ad neki egyfajta álomhatást), költőien (a színek dominanciáját egy-két jelenetben érdemes megfigyelni), hol finom humorral, de ugyanúgy rendkívül kifejezőn (Marina széllel szemben megy - mely jelenet nem mellesleg a film dióhéjban). Bemutatja egy olyan ember kálváriáját, aki - miután szíve széthasadt a bánattól - egyetlen kívánsága van csak, ezzel pedig bárki tud azonosulni. És igazából ebben (is) rejlik ennek az alkotásnak a legnagyobb ereje. Ebben rejlik az a hevesen dobogó szíve a filmnek és ezért (is) mondhatjuk, fontos mű, holott mellőzi a hegyibeszédet, mellőzi a didaktikus hangnemet. Szépen, természetesen jön neki. Finomra hangolt, tisztaszív mozi ez, mely az embert magát érzéseire csupaszítja le. Megérdemelte az Oscar-díjat.

Egy fantasztikus nő

Kinek ajánljuk
  • Akik szeretik az empatikus filmeket.
  • Akik bírják a melodrámát.
  • Akik szerint mindenki megérdemli a szerelmet.
Kinek nem
  • Akik nem kedvelik a lassabb folyású filmeket.
  • Akiket nem érdekel a szerelem.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.